Rákóczi Piroska  interjúja a költővel 2017. július

R.P.: Sokan vannak blogunk olvasói között, akiknek nem kell bemutatni Sajgó Szabolcs jezsuitát, aki egyben költő is. Én magam, e cikk írója nem szeretem a papköltő kifejezést, viszont kifejezetten érdekel, hogy amikor egy pap, művészként nyilvánul meg, milyen elvi kereteket szab magának. Sajgó Szabolcsot is erről kérdeztem először.

S.Sz.: Amikor írok, arra törekszem, hogy minél pontosabban fogalmazzak azzal kapcsolatban, ami bennem van. Törekszem arra is, hogy a szöveg, amit lejegyzek, legyen nyitott, legyen általános annyira, hogy visszhangot vethessen az olvasóban, a hallgatóban. A szavak harmóniája is fontos, hogy szavaim „szóljanak” önmagukban, és egy nagyobb harmóniában is “otthon legyenek”, az egyetlen Egybe illeszkedjenek.

R.P.: A „morfondírozás légüres térben” című versedet azért ajánlottad Eperjes Károlynak, hogy benne is visszhangot vessen?

S. Sz.: Azt kérdezed, miért neki ajánlottam?

R. P.: Igen, miért neki? Ez a vers ugyanis egy ártó terv leírása. Az ördög morfondírozik benne.

S. Sz.: Valóban. A légűr, amiben a morfondírozás történik, a biblikus, az egyházi hagyományok szerint azoknak az ártó hatalmaknak a helye, akik félik és rettegik Istent, mert tudják, hogy Isten hatalmasabb náluk. A versben szereplő légűr a gonosz birodalma, ha nem is kizárólagos birodalma, hisz Isten végtelen, titokzatos szeretetében létezik minden és mindenki. Eperjes Károllyal a gonoszról beszélve feltűnhet, hogy ő szereti „fickónak” nevezni a bukott angyalok vezetőjét, egyes szentek szóhasználatát követve. Ebben a szövegben a fickó fondorlatairól van szó.

R. P.: Érdekes, hogy beszélgetésünkbe, mivel az előbbi verset választottam, egy új szereplő is került, Eperjes Károly. Ha most bevonok másik kettőt, azt azért tehetem, mert műfordítással is foglalkoztál. Tereza Worowska nyersfordításokat készített számodra Twardowski verseiből, amelyeket Te aztán „műviesítettél”. Az egyik ilyen vers, az Anya. Nekem személy szerint nagyon tetszettek Twardowski-fordításaid. Mennyire a Te műveid ezek?

S. Sz.: Ahogy ismered írásaimat. láthatod, hogy szeretek több értelmezési réteget vinni a szövegekbe. A fordításnál is ezt tettem. Tereza, akinek anyanyelve a lengyel, de olyan jól tud magyarul is, hogy megtalálja az áthallásokat, szólt, hogy Twardowski eredetije nem olyan bonyolult szöveg, mint amilyeneket gyártok. Rá a ferences egyszerűség jellemző. Ennek nyomán minden sajnálatom ellenére elengedtem a magam képére ügyeskedett szövegeket és újraírtam őket. A sok-sok visszajelzés a kötetre – és az, hogy négyszer utána kellett nyomni a könyvet – is arra utal, hogy érdemes volt.

R. P.: Az egyszerű szövegek is lehetnek sajátosan lengyelek.

S. Sz.: Terezával megegyeztünk, hogy minden vershez a nyersfordítás mellé összegzi a verstani és nyelvi sajátságokat, valamint az asszociációkat és a nem lengyelek számára ismeretlen utalásokat. Nagyon gördülékeny és gyümölcsöző volt az együttműködésünk.

R. P.: Ettől lett ennyire egységes a lengyel költő verseit tartalmazó kötet?

S. Sz.: Az első fordítástól a kötet megjelenéséig majdnem tíz év telt el. Ehhez a munkához „lopni” kellett az időt a 2-3 főfoglalkozás mellett. Volt olyan év, hogy egyetlen sor nem született. Egyszer betörtek dobogókői szobámba a Manrézában, és ellopták a komputeremet, benne egész addigi munkámmal. Elölről kellett kezdeni az egészet. Amikor végre kész volt egy kötetre való, a véglegesítés előtt átnéztem Twardowski németre és angolra fordított versesköteteit. A német fordítást négyen készítették. Karl Dedecius nagy szakmai hozzáértése és több évtizedes, lengyelből történő fordítási tapasztalata garantálta a kötet egységes és magas színvonalát. Az angol fordítást tizenhárman végezték. Mondhatni, hogy a kötet „elintézte” Twardowskit az angol nyelvterületen, egyenetlen minőségű és nem harmonizált nyelvezetű szövegeivel. Ezeket látva újra nekiültem, és átmentem még egyszer a közel száz magyar fordításon, amivel Terezának kicsit az idegeire mehettem. Brüsszelben voltam, bezárkóztam, és egy hónapon keresztül reggeltől estig semmi mással nem foglalkoztam, csak a szövegek egységesítésével, a fordítás további ilyetén pontosításával. Érdemes említeni a fordítók által már az ókorban fölfedezett igazságot, amit Kosztolányi elég provokatív módon úgy fogalmaz újra, hogy „a műfordítás olyan, mint az asszony: vagy hűséges vagy szép”.

R.P.: Sejtem, az „Anya” című vers mindkettő. Döbbenetes benne az az egyszerű igazság, hogy az anya egyszerűen szétosztja az életét, amire a versben egy sor jut. Nem így tesz Isten is?

S. Sz.: Érdekes az értelmezésed.

R. P.: Végül beszélhetünk még a „ma újra” című versedről. Olyan, mintha a lélek tájai nem természeti, hanem városi tájak lennének nálad.

S. Sz.: Budapesten szocializálódtam.

R. P.: Mikor először olvastam a verset, azt hittem, hogy az emberek magányának megosztására Te vállalkozol. Aztán rájöttem, hogy itt az egyes szám első személy az Úr. Vagyis Te, Sajgó Szabolcs, a teológus és költő bátran beszélsz Isten, a gonosz és az ember nevében is. Jól látom? Valóban bátorság kell ehhez?

S. Sz.: Aki hivatásszerűen igyekszik szólni, írni, annak az inspirációjára figyelve szükséges tennie a dolgát.