Lila vakáció
A nyári szünetre való tekintettel olvasóink irásaiból közöljük most a “Lila vakáció” c. Provence-ban tett kirándulás élményeit.
A terv megszületését segítette, hogy Genftől, ahová szoros családi kapcsolat fűz, pár – száz kilométernyire már kezdődnek a levendula mezők. Ha csak 1 napra is átautóznánk, a legközelebbi, a Rhône-Alpes régiójában található Drôme megye hegyi lankáin nyíló levendula első megjelenése már mintegy 250 km után várható…
…Hamar megszületik az elhatározás, egy éjszakát megalszunk ott, s lemegyünk a levendula fővárosának nevezett Saultba, s ez már tényleg igazán Provence, Vauclause megyében!…
Abban is egyetértünk fiammal, hogy nem kötünk le előre szállást, hanem majd a pillanat hatására eldöntjük. Engem vonzana bármi kedves francia falucska helyi szállása.
Így indulunk Budapestről egy szombat reggelen, végigautózva a gyönyörű Ausztrián, s viszonylag jó időt futva, még velünk a nap, amikor már Svájc útjain robogunk északról dél felé, Zürich-Bern útvonalon Lausanne irányába, ahol először érintjük a Genfi tavat.
Elhagyjuk már Bernt, s Fribourg kantont jelző táblán a tehén bemosolyog ránk az út széléről, s hirtelen furcsa látomás fog el. Mintha lila színek kísérnének az út mentén!
Lila oszlopok
Mi az, itt már tudják, hogy én levendulázni érkeztem? Hát azt biztosan nem, de hamar összerakjuk a képet: ez nem lehet más, mint utalás az egyik svájci sikertörténetre, ami az alpesi tehenek tejére alapulva, világhírre tett szert: a Milka termékekre.
Kiegészités a honlapkészitőtől: az egykoron Jacob Suchard által alapított csokoládégyàr 1990 óta a Kraft-Food amerikai vállalat tulajdonában (Illionis) van. A Milka márkanév a „Milch“ (tej) és „Kakao“ szavakból tevődik össze és a név megszületése óta (1901) a lila csomagolás is a marketing része. Az ezen levö tehén 1973-ban kapta lila szinét.
Fel vagyok ajzva: hiszen hasonlót a rendezett Svájcban még nem tapasztaltam. A mindenütt egyforma (gondozott) autópálya összképét, Fribourg hosszában, képesek voltak ezért a kis utalásért megváltoztatni. Lila az útjelzőket a pálya fölött tartó oszlop, lila a pályát vezető sor, s lila a pályán átívelő kis híd belső világítása.
Ez már számomra kedves utalás célomra, csakis a levendula élmény felvezetése svájci figyelemmel ? (Nem, nem, nekem nem a lila tehén jutott eszembe!)
Keddet tűzzük ki a provencei túra indító napjául: az idő még Svájcban/Genfben is szokatlanul meleg, s nyilvánvaló, minél délebbre megyünk, nem kell esővel, vagy bármi zavaró körülménnyel számolnunk.
Azt tervezzük, hogy az első, levendulás térképünkön szereplő helységben (ez Crest) keresünk egy turista irodát, és felszereljük magunkat információs anyagokkal és a levendula mezőkre vonatkozó aktuális útmutatókkal. Áthaladunk az első kis falun, s ismét felidézem régi felfedezésemet, hogy a franciák különleges vonzalommal viseltetnek a körforgalmak, és azok egyedi díszítése iránt, s hamarosan már Crest belvárosában követjük az i betűt, mely az információs irodához vezet.
Az irodát meg is találjuk, a fiatal lány készséges is, de mégsem hiszek a szememnek, a levendula “térkép” amelyet ad, nagyobb képeslap méretű, s abban 4 különálló térkép. Nagyítóval sem biztos, hogy… Rákérdezek még, hogy ugye az út mentén azért vannak jelzőtáblák, amelyek a levendulaföldek irányában mutatnak? Nem, nincsen szükség rá, érezni fogjuk, ha beleszimatolunk a levegőbe!
Nézzük a térképet, a négy megadott hely közül az egyik felfelé, északra, a másik három többé – kevésbé azonos irányban, keletre fekszik. Elindulunk hát az északi, magában álló terület irányába. S az út szinte azonnal átvált falusi, keskeny, ember nem járta (szerencsére, mert kitérni nincs igazán hely) földútra, egyre feljebb kanyarogva az ismeretlenbe.
A teljes cikkért, fényképekért, a folytatàsért kattintson ide:
Lila vakáció
Forrás: Fölöttem a felhő, Lila vakáció