Irnunk kell a mai nap jelentőségéről, mert egyre kevesebben gondolnak rá, miért is szabadnap ez a csütörtök?
Mert ma van a  Mennybemenetel ünnepe!

A mennybemenetelkor a hívő keresztények Jézus visszatérését Mennyei Atyjához ünneplik.

A Mennybemenetel napja Svájcban munkaszüneti nap, ezért egyenértékű a többi pihenőnappal. A Mennybemenetel napja sok más országban, például Németországban és Ausztriában is munkaszüneti nap. Az iskolák, üzletek és vállalkozások továbbra is zárva tartanak. A legtöbb alkalmazott a pénteki napot áthidaló napnak tekinti, és egy hosszú hétvégére használja ezt a fontos keresztény ünnepet.

Szokások és tradíciók
A Mennybemenetel napjára nincsenek tipikus szokások – mint például a húsvéti színes tojások. A hívő keresztények egyházi istentiszteleten vesznek részt.
Korábban Krisztus mennybemenetele jegyében az istentisztelet, templomi ünnepségek, stb. után szokás volt az otthoni ünnepi étkezés során csak “repülő húst”, azaz baromfit enni. A baromfi ma is sok család étlapján szerepel. Azok, akik szeretik a különösen szép ünnepeket, és az ehhez valo ételeket, fácánnal, fürjjel vagy galambdal főznek maguknak és szeretteiknek. Na persze nem a vegetáriánosoknál.

Jézus Krisztus feltámadása (az Atya áltáli feltámasztása!) után negyven nappal ment a mennybe.
Tehát Jézus nem “önerőből” ment vissza a mennybe, hanem a feltámadás után az Atya emelte őt fel újra abba az isteni szférába, közegbe, dicsőségbe, ahonnan a Krisztus – az Atya akaratából – elküldetett. Ezért helyesebb inkább azt mondani, hogyKrisztus a mennybe (fel)vétetett.

Az ÓSz már tud egy bizonyos Énók mennybevételéről (Gen 5,24), illetve Illéséről egy tüzes szekéren (2Kir 2,11). Isten az ósz-i közösség e két tanúját közvetlenül vette magához.

Jézus mennybevétele esetében viszont közvetítői szerepének és gyözelme beteljesítésének a jutalmáról van szó. Őt, aki önmagát alázta meg és engedelmesnek találtatott (az Atya által) a kereszthalálig, Isten emelte fel és minden név felett való nevet adott neki (Fil 2,8-9; Ef 1,21-22). Jézus aktív engedelmességének, tudatos megalázkodásának és munkája jutalmának elfogadásának felel meg a Zsid 1,3: a mennyei Felség jobbjára ült. A mennybemenetel tehát éppen annyira az Atya műve is (ApCsel 1,9), mint a Fiúé (Lk 24,51).

Sem Máté, sem János nem említi ezt a tényt; Márk csak röviden; Lukács viszont kétszer is; az evangélium végén és az ApCsel elején.

A mennybemenetel előtt Jézus összegyűjtötte tanítványait az Oljfák hegyére, azt a megbízást adta nekik, hogy a Föld legvégső határáig tanúskodjanak őróla, aztán egy felhőben felemeltetett tőlük. Két angyal ígéri meg a tanítványoknak a Krisztus visszajövetelét, és a tanítványok örömmel megtelve tértek vissza Jeruzsálembe. Ott maradtak együtt Istent dicsérve és a mennyből küldött erőre várakozva maradtak ott (Lk 24,50-53; ApCsel 1,4-12). A mennybevétel tehát Jézus földi szolgálatának a nyilvánvaló lezárását jelenti.

A tulajdonképpeni tudósításokon kívül a mennybemenetelt az ÚSz más helyein is megemlítik és feltételezik.
Maga Jézus is beszélt már az eseményről (Mt 26,64). A tanítványaival való beszélgetések során újból és újból utal rá (Jn 6,62; 13,3.33; 14,28).

Péter közvetlenül a Szent Lélek kitöltése után beszél róla (ApCsel 2,33-34; 3,21; 5,31). István látta a mennyet megnyílni és az Emberfiát az Isten jobbján (ApCsel 7,55). Pál is ír leveleiben Jézus mennybemeneteléről (Ef 4,8-10; 1Thessz 1,10; 1Tim 3,16). A mennybevételről szóló és az egész ÚSz-en végigvonuló bizonyságtétel a Zsidókhoz írt levélen át (Zsid 2,9; 4,14; 6,19.20) a Biblia utolsó könyvéig tart (Jel 1,13; 5,6; 14,14; 19,11-26). Jézus mennybevételének megvan a földi életében, a közösség hitében és az apostoli igehirdetésben betöltött helye; határozottan megkülönböztetendő a feltámadástól.

Forrás:Krisztus mennybemenetele

LMO