„Még beszélni is alig tudsz, de már ismered a zászlót: a piros-fehér-zöldet. Ha ünnep van, a házakon, az utak fölött, a hidakon, mindenhol zászlókat láthatsz.
A zászló jelkép.
A nemzeti zászló egy nép összetartozását hirdeti: a közös múltat, a közös jelent és a közös jövőt.
A zászló kicsiny testvére a kokárda.
Március 15-én kokárdát tűzünk a szívünk fölé. A nemzet ünnepli így életének, szabadságának egyik legfontosabb eseményét.
1848-ban a zászló színei a csapat becsületét, erényeit jelképezték: a vörös az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt.
Élj úgy, hogy nem feleded: szíved talpalatnyi „földje” a hazának!“

Mindenekelőtt köszönjük a Böi Önkormànyzat megtisztelő meghívását a helyi ünnepségre és azt, hogy a böi lakosokkal és 6-ik osztályosaival együtt ünnepelhettük a márciusi ifjak, Petőfi, Kossuth, az egész magyar nemzet és a magyar szabadság 1848-as szabadságharcának idei évforduloját.
Ebből a programból, az iskolások műsorábol idézek pár részletet és az ünnepség mondanivalójának a lényegét.

Mikszáth Kálmán hatvan évvel a szabadságharc után így írt a márciusi ifjakról:
„…nem fontolgattak semmit, hanem nekivágtak, és megcsinálták március 15-ét egy verssel és egy pár csörömpölő jurátus-karddal. S mi most is ebből élünk.”

Az ifjú Petőfi 1845-ben, Barabás Miklós műve

Ezek az ifjak egy verssel és pár csörömpölő jurátuskarddal történelmet csináltak, Európai történelmet.

A Pilvax kávéház az 1840-es években

1848-ra értek meg az európai nemzetek arra, hogy kikényszerítsék azt ami mindenki számára elidegeníthetetlen jog, ami létezésünk, együttélésünk alapja, ami nem más, mint a szabadság. A reformkor és a nemzeti ébredés pezsgő évtizedei után 1848-ban a párizsi majd a bécsi forradalmak után a márciusi ifjak nemcsak azt bizonyították, hogy a Nyugat részei vagyunk, de azt is, hogy a nyugat sorsának alakítóivá is tudunk válni. Az 1848 és 49-es forradalom és szabadságharcnak három nagyon fontos tanulsága van:
1.    a nemzet teljes összefogása esetén vagyunk csak képesek
       nagyot alkotni,
2.    egyedül nem lehet sem forradalmat, sem szabadságharcot
       csinálni,
3.    egyedül egy nemzet nem képes arra, hogy felemelkedjen. 

1848 márciusán, a magyar nép, amikor hazája függetlenségének és szabadságának kivívása volt a közös cél, akkor talpra állt és küzdött érte.

Kossuth Lajos színezett litográfia 1848 (Prinzhofer August,Rauh, Johann)

Pest-Budán, Cegléden, Kecskeméten, Szegeden Kossuth a következőkkel* fordult az összesereglett emberekhez:

„Veszélyben a haza! Sorsdöntő órák előtt áll nemzetünk.
A kérdés az, hogy: Veszni hagyjuk kivívott jogainkat, függetlenségünket? Odahajtjuk büszke magyar fejünket a császári sas karma alá?”

Nem! hangzott az egyöntetű válasz mindenhol.

„Én esküszöm az igazságos Istenre, hogy hazánk szabadságából elrabolni egy hajszálnyit nem engedek! Hajdan, midőn a hazát veszély fenyegette, szent királyaink véres kardot hordattak körül az országban. Én zászlót ragadék kezembe, és e zászló alá hívom e város polgárait….
… Ha magyar vér folyik, folyjon a szabadságért, ne idegen célokért és ne idegen földön!
Most, hogy titeket látlak, tudom, hogy oly hatalmas e nép, hogy ha fölkel és összetart, Magyarországon a pokol kapui sem vesznek erőt. Az összerogyó ég boltozatait is képes karjával fenntartani.
Harcunkhoz adjon erőt a magyarok Istene, hitünk igazsága, népünk szabadság szeretete! Fegyverbe hát! Győzni fogunk!”

A nép határozott vélemény-nyilvánítását tett is követte.

Fiatalok és idősek ezrei adták életüket vitéz helytállásban a császári majd a cári csapatokkal szemben a szabadságharcban a magyar hazáért és a magyar szabadságért. Akik harcban nem tudtak részt venni, azok pedig amivel csak tudták segítették a közös nemzeti ügyet.

A szabadságharc finanszírozására is kiadott Kossuth bankó fedezetének biztosítására például közadakozást hirdettek. Széchenyi István egy mázsa ezüstöt, Rottenbiller főpolgármester saját óráját és pecsétgyűrűjét az egyszerű asszonyok pedig ruhájuk ezüstgombjait ajánlották fel. Ha kell, ha hazánk, nemzetünk sorsa, boldogulása és szabadsága a kérdés, akkor 48 példája is azt mutatja, hogy össze tudunk fogni.

Ahogy Széchenyi is írta: A’ nemzet nagysága, boldogsága mindig csak magában a nemzetben rejtezik.

Az 1848-49-es szabadsàgharcban  a nemzetiségek közül sokan harcoltak a császári-, más nemzetiségek a magyar-, ugyanakkor magyar nemzetiségűek sem harcoltak mindig a magyar oldalon.

Tény, hogy a magyar nemzet sosem tudta volna megvívni egyedül a szabadságért folytatott küzdelmét a császári udvarral és a vele paktáló orosz birodalommal szemben.

Sajnos igaz az is, hogy a szabadságharc bukásának egyik oka éppen a külföldi szövetségesek hiányán múlott.  

Bő hét nemzedéknyi idő telt el azon március idusa óta. A kérdés mind a hét nemzedék számára akkor, később és ma is ugyanaz:
Össze tudunk-e fogni, képesek vagyunk-e a nemzetet egyesíteni a haza érdekében, közös érdekünkben?

Ma mindkét kérdés megválaszolásában az anyaország határain túl élőknek is fontos szerepe van. A világosi fegyverletétel után, miután a császári és cári csapatok leverték a szabadságharcot, annak több vezetője is külföldön talált menedéket a bécsi udvar megtorlása elől. Az önkéntes száműzetés ellenére 48-49 emigránsai, sosem felejtették egy percig sem, hogy a magyar ügyet, a magyar szabadság ügyét mindenhol képviseljék.

Kossuth nem csak a magyar politika alakulását követte és formált róla véleményt, de bármerre járt a magyar ügyért állt ki.

1848 és 49 hősei ha kellett, a legtöbbet, az életüket áldozták a szabadságért a magyar nemzetért.

Az ő példájukra és az irántuk való tiszteletből kötelességünk nekünk is a tőlünk telhető legtöbbet megtenni nemzetünkért, szabadságunkért.

Mindannyiunk számára útravaló lehet Kossuth intelme:
“soha le nem mondani, soha el nem csüggedni, ha kell,    mindig újra kezdeni”.

* Kossuth Lajos 1848 őszén toborzó körútra indult, hogy fegyverbe hívja az országot. Útjának első állomása Cegléd volt, ahol „gyújtó hatású” beszédet mondott. Az 1848. szeptember 24-én Cegléden elhangzott beszéd nem maradt fent eredeti formájában. A fenti szöveg egy rekonstruált változat, amelyet 2002-ben, Kossuth születésének 200. évfordulóján készítettek az egyik ceglédi általános iskola diákjai.

Források:
Bői Általános Iskola  6-ik osztálya
Facebook
Kossuth
Kossuth toborzó
Wikipédia

Oppel Lea Marianna