Oppel Károly, kocsigyártó, nyerges,
kárpitos és szíjgyártó mester, gyülekezeti gondnok
(Keszthely, 1843. november 29. –  †Keszthely, 1915. március 8.)

Apja Opel Johann Carl Anton (1809–1887), anyja Lupperspech (Lupersbeck) Terézia volt. Gyermekei Oppel Ödön (1875–1939), Dr. Oppel Jenő (1878–1947), Oppel Imre (1883–1968), unokája Dr. Szabolcs Andrásné sz. Oppel Vilma (1912–84). A soproni líceumban tanult öt évig. Ezután nagybátyjánál nyergesinas volt Nagykanizsán, majd apjánál. Felszabadulása után, 1862-ben kezdte meg vándorútját Magyarországon. Mesterré válása után saját üzletet nyitott, később ezt megszüntette, s beszállt apja üzletébe. 1887-ben átvette apja műhelyét. Apja nyomdokait követve, mint a gyülekezet gondnoka, összetartotta evangélikus hittársait. 1870 után adománygyűjtést kezdett a leendő templom építéséhez, melyhez ő is hozzájárult, gondoskodott a rendszeres hittanoktatásról. Az 1883-ban megalakult, a leendő iparos tanonciskolát felügyelő bizottság gondnokának, 1896-ban a polgári leányiskola gondnokságának tagjává választották. 1897-ben az 1896. évi ezredéves országos kiállítás körül kifejtett munkájáért Ferenc József cs. és kir. elismerésben részesítette. 1897–1902 között az Ipartestület elnöke volt. 1898-ban az Iparos Tanonciskola felügyelő bizottságának elnöki teendőivel bízták meg. Alapítványt létesített az iskola legjobb szakrajzolójának évenkénti kitüntetésére, melyért miniszteri elismerést kapott. 1904-ben átadta műhelyét Ödön fiának, ettől fogva közéleti teendőket látott el. Tanácsnokként, majd helyettes bíróként is tevékenykedett. Részvényese és igazgatósági tagja lett a Keszthelyi Takarékpénztárnak, valamint a Keszthely-vidéki Takarékpénztárnak. 1907–13-ig iparhatósági biztosként működött. Megszervezte az Unterberger emlékvacsorákat, előadóként is közreműködött. Az 1909-ben megalakult keszthelyi evangélikus szórványgyülekezet gondnoka lett. 1911-ben bekerült a polgári iskola gondnokságának tagjai közé. 1913-ban egyházmegyéje lelkészegyesülete felvette t. tagjai közé négy évtizednyi gondnoki munkájáért, s a keszthelyi egyház megalakítása, fenntartása érdekében végzett érdemeiért. Halálakor emlékére alapítványt hoztak létre, melyet olyan keszthelyi evangélikus tanulónak adományoztak, aki szorgalomban, magaviseletben és egyházi hűségben a legérdemesebb a jutalomra. A helybeli kaszinó megtisztelte azzal, hogy beválasztotta soraiba.
Irod.: Oroszlán István: A keszthelyi Ipartestület 50 éves történetéből. 1936. p. 18-19., 20-21., 44-53. – Évkönyv : Műszaki Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet Keszthely. 1968–1993. 1993. 21. p. – Cséby Géza: Száztíz esztendő. 1996. 69. p. – Szabolcs András: Új ház a régi helyén. In.: Pannon Tükör 1997. 5. sz. p. 56-57. – Gyülekezettörténeti adatok. 1999. p. 8-23., 62-63. – Szabolcs András: Vázlatok az Oppel család történetéből. Kézirat. 1984. – Személyi forrás.
Forrás:http://www.fgyvk.hu/eletrajzilexikon/index.php?dir=O-Ö#O-Ö/004_Oppel_Károly_ifj