Christian Kraft, Fürst zu Hohenlohe-Öhringen, Herzog von Ujest
(1848. március 21., Öhringen, Németország — 1926. május 14., Somogyszob, sírja Javorinán)

Német származású herceg, tábornok, sziléziai nagybirtokos (akkor Poroszországhoz tartozott), tátrai földbirtokos.

A Tátrában először 1878-ban járt, Javorinán és a Tengerszemnél. 1879-ben megvette Salamon Aladártól annak a javorinai és lándoki birtokait — ez magában foglalta a Jávor-völgyet és magát Javorinát — majd 1897-ben és 1898-ban Máriássy Ferenc örököseitől Felsőhágit a Batizfalvi-völggyel (annak felső része nélkül) és a Menguszfalvi-völggyel; ehhez még 1904-be a zsdjári úrbéresektől további birtokokat vásárolt a Bálai-Tátra déli oldalain egészen a Béla-patak-völgyéig. A tátrai birtokainak központja Javorina volt, itt 1884-ben egy vadászkastélyt építtetett, ami ma is megvan.

A Tátra további részeit is igyekezett felvásárolni, pl. a Hátsó-Rézaknákat, a Csorba-tavat a környékével együtt, de sikertelenül. Amikor birtokait a Tátra lengyel oldalára (akkor Galícia, Ausztriához tartozott) is ki akarta terjeszteni, 1890-ben felszította a régi lengyel-magyar határvitát a Tengerszem-tó és annak környékéről, de a bírósági ítélet nem kedvezett neki.

A javorinai-lándoki birtokán egy nagy állatkertet hozatott létre, ez valójában kiterjedt az egész Jávor-völgyre.

Az állatkertjében és a birtokai más részén gyakran vadászott, sőt a birtokával szomszédos völgyekben, pl. a Késmárki-völgyben is vadászati joga volt. Birtokain juhokat is tartott, de ezt nem kedvelte. A javorinai kohókat már az előző birtokos (Salamon Aladár) felszámolta. Hohenlohe herceg 1892-ben bezárta az utolsó kovácsműhelyt is, mivel 1891-ben egy farostlemez üzemet létesített.

Javorinai-lándoki birtokait Kegel Ede, majd annak fia Árpád igazgatta. Fővadásza Römer Henrik volt.

1898-ban építtetett egy új turistaházat a Poprádi-tónál, majd Felsőhágiban egy 30 szobás szállodát. 1879-től Hohenlohe herceg az MKE tagja, de az MKE céljait tagadta. Ennek ellenére 1902-ben tiszteletbeli taggá választották.

Rögtön az I. világháború végén — még a csehszlovák-lengyel határ kijelölése előtt — javasolta a lengyel államnak, hogy vásárolják meg a javorinai-lándoki birtokait. Warsóban azonban úgy döntöttek, hogy a javorinai Tátra csak egy “rakás kő“, amiért kár pénzt adni.

Halála után birtokait unokaöccse August Hohenlohe herceg örökölte. 1926-ban a csehszlovák állam megvásárolta Felsőhágit és környékét, majd 1936-ban a javorina-lándoki birtokot is.

Hohenlohe herceg tátrai gazdálkodása. A vadászgazdálkodás eredményeként javult a vadállomány, a juhászat korlátozásával javult a növényi takaró (főleg a magasabban fekvő helyeken.. A turizmust a Tátra javorinai részén megnehezítette, viszont a déli részén megkönnyítette. Mai szemmel nézve a környékbeli lakosságnak munkalehetőséget adott a farostlemez-üzemében, a vádászatok alkalmával és a Tátraalja nagy szegénységének idejében kereseti lehetőséghez is jutatta őket. A környékbeli lakosság halála után is hálával gondolt rá. Temetésén nemcsak a csehszlovák intézmények képviselői, 11 herceg és gróf, hanem népviseletben a környékbeli falvak szlovák, német és lengyel lakossága is nagy számban megjelent.

Irodalom:

• Hefty Gyula Andor, (Turismus, Alpinismus, Wintersport, 1926., 6-7. szám)

Források:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska, Wydawnictwo górskie, Poronin 1995., 415-416. o.]

http://www.fsz.bme.hu/mtsz/mhk/csarnok/h/hohen.htm