A fehér kripta titka a javorinai temetöben

A Kegel csalad nyughelye

Bizonyára sokan hallottak már Christian Kraft von Hohenlohe-Oehringen hercegről. Javorina. Lándok, Felsőhági, a Batizfalvi-, Stólai-, Menguszfalvi-völgyek egykori tulajdonosa annak idején 15.000 hektár korlátlan ura volt. Nem mellékesen a porosz hadsereg korábbi tábornoka, lelkes vadász, a Poprádi-tónál építendő menedékház kezdeményezője. Annak ellenére, hogy nemesi evangélikus családból származott, és főúri neveltetésben részesült, egész életét egy nem nemesi, ráadásul katolikus családból származó feleség, a lengyel származású Otilie Lubraniec-Dambski oldalán élte le. Egész életüket a nemesi Hohenlohe családtól távol, Javorinán élték le, ahol a herceg 1922-ben temette el 54 éves korában elhunyt feleségét. Négy évvel később, 78 éves korában 1926-ban a herceg is meghalt. Egymás mellé temették őket a javorinai temetőben. (Kripta elötti sir, kereszttel).

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Aki a javorinai temetőbe betérve Hohenlohe herceg és felesége síremlékét szeretné meglátogatni, azt ösztönösen minden bizonnyal a templom fölött álló nagy, fehér kripta felé vezetik lépései. Az ajtó üvegén benézve azonban meglepetés éri a látogatót. Ebben a kriptában az 1911-ben elhunyt Kegel Ede, a herceg javorinai és lándoki birtokainak egykori igazgatója nyugszik. A sírboltot Hohenlohe herceg építtette.

Maga Hohenlohe herceg és felesége egy lényegesen kisebb sírban nyugszik, az egykori jószágigazgató nyughelyétől balra. Mindkét emlékmű kulturális emlék.

Chr Hohenlohe sir

Hohenlohe sirkö

Sokan talán nem is tudják, hogy a XX. század elején a Tátrában kaukázusi kőszáli kecske, amerikai wapiti szarvas, sőt bölény is legelészett.
Christian Hohenlohe herceg hatalmas állatkertet gyűjtött össze saját, kerítéssel körbekerített területén. A tátrai szarvasok vérében talán a mai napig megtalálható unokatestvérük, az amerikai wapitik vérének nyomai.

A Magas-Tátra északi része, Javorinával együtt, a XVIII. században a jurgói báró Palocsay Horváth Sándor tulajdonát képezte, aki egyben a „Nedec”-i uradalom birtokosa is volt.
1862-ben báró Salamon (de Alap) Aladár örökölte a nagy birtokot.
Az uradalom leromlott pénzügyeinek javítása, a lakosság megélhetésének előmozdítása és új munkahelyek teremtése végett a nagybirtok tulajdonosa 1875-ben Kégel Eduárd erdészeti főiskolát végzett szakembert hozta Javorinára. Alkalmazása után Kégel rögtön a németországi Chemnitz-be (Karl- Marxstadt is volt) ment és az ottani facellulózt előállító gyárban mint munkás helyezkedett el. Miután Chemnitzben ebben a szakmában elegendő ismeretet szerzett, visszatért Javorinára és 1876-ban ott, saját tapasztalatait, egy dán eljárással kombinálva, gyárat építtetett, amelyben színes papírlemezeket állítottak elő az itt bőségesen rendelkezésre álló fenyőfából.

A gyár építéséhez az eladósodott birtoktulajdonos pénzt biztosítani nem tudott, ezért Kégel saját megtakarított pénzével (2000 arany korona) kezdte meg az építést. Később még két gyár épült, és így közel 40 évig ezek adták alapját a javorinai lakosság megélhetésének.
A technika gyors fejlődésével összefüggően Kégel nem látta hosszú távra biztosítva a faluban élőknek a jó megélhetését, és ezért más lehetőségek irányában is kutatott. Tekintettel az adott területre, elsősorban a vadászat és a turisztika fejlesztése látszott előnyösnek.

A szarvasállomány vérfelfrissítése céljából 1879-ben a németországi, felső-sziléziai Hohenlohe-birtokról (Slawentzitz) szarvasbikákat vásárolt.
A szállítást az ottani főerdész Römer Henrik maga intézte, aki Javorinán nagyon összebarátkozott kollegájával, Kégellel.

Ezen barátság eredménye lett, hogy Hohenlohe herceg még abban az évben (1879) megvásárolta Javorinát, félmillió guldenért.

A Hohenlohe család nemzetségi eredetét a XII. századig vezeti vissza.
A Hohenlohe oehringeni ágnak birtokai voltak Württenbergben és Bajorországban, ezeken kívül megszerezte a „Slawentzitz”-i hitbizományi birtokot Felső- Sziléziában.
Az első világháború előtt a német császár és az iparmágnás Krupp után Németország legnagyobb adófizetője volt.
A gazdag új tulajdonosnak Javorinán legelső ténykedése volt a lakosságnak munkahelyeket és megélhetési lehetőségeket teremteni.
Ezek a munkahelyek az alábbiak voltak: erdészet, főképpen fakitermelés és fa- feldolgozás; utak építése; erdőőrzés; vadászatoknál hajtóként; vadgondozás, -etetés; továbbá az üzembe helyezett papírlemezgyár.

A lakásokat ingyenesen biztositottàk az embereknek, háztáji (illetmény-)foldjei- ket is térítésmentesen művelhették, ugyanígy jogosultak voltak állatállományuk legeltetésére is, igy Javorinán és a szomszédos községekben az életszínvonal erősen emelkedett.

A herceg a javorinai birtokba 41 millió koronát ruházott be. Nehéz hegyi terepen 157 km kocsi- és lovaglóút, sok cserkész- és turistaösvény, 10 erdőkerülő-lakás épült, három vadászatilag fontos völgyben 3 tágas vadászház, szakképzett vadászok részére. Olyan kisebb, illetve turistaházak is épültek, ahol vadászatok alkalmával, vagy túrázásnál meg lehetett szállni.

1890-es évek elején Javorinának egy olyan részén, ahonnan a kilátás a környező hegyekre a legszebb, egy hatalmas, gyönyörű „vadászkastély” épült fenyőfából. Ezenkívül egy-egy kisebb vadászkastély, ugyancsak fenyőfából, a Tátra déli oldalán.

A javorinai vadàszkastély mellett a birtok fejlesztése Javorina községnek is sok mindent adott.
Az alkalmazottak részére lakások épültek, felépült még 2 papírgyár (így Kégel igazgató visszakapta az első építéséhez kölcsönadott 2000 koronát).

1902-ben lebontásra került az igen erősen elavult róm. kat. templom. Helyébe norvég stílusban egy igen szép fatemplom élült fel.
1909-ben a községben lévő régi „igazgatóság” is lebontásra került, és 1910-ben helyébe felépült az új igazgatóság, fából.

Az épület magában foglal 4 irodahelyiséget, 1 téglából épült irattárat, több vendégszobát és az igazgatói lakást, amely áll 8 lakószobából, mellékhelyiségekkel. Az épület központi fűtéssel lett ellátva, nagyon szép keretben fekszik, ahonnan igen szép kilátás nyílik a szemben lévő magas hegyekre.

A vadállomány elszaporodása érdekében az 1879 és 1889 évek között, vagyis 10 évig teljes vadászati tilalom állott fent. Csak a tilalmi idő lejárta után, Hohenlohe herceg külön engedélyével, 1889. okt. 8-án lőhette Kégel igazgató az első szarvasbikát, egy 160 kg súlyú tizennégyest.

Amidőn Kégel Eduárd jószágigazgató, aki Hohenlohe herceg sok nemes gondolatát megvalósította és alkotó munkájába belefáradt, 65 éves korában nyugalomba vonult. Kégel Eduárd nyug. jószágigazgató 1911-ben hunyt el. Javorinán a temetőben lévő családi kápolnában felesége mellé helyezték örök nyugalomba. A családi kápolna 1891-ben épült. Jelenleg is áll, benne az alábbiak vannak eltemetve: Kégel Eduárd és felesége, Kégel Árpád és felesége, valamint fiúk, Kégel Ede.

Kégel Eduárd nyugàllomànyba vonulàsakor a herceg Kégel fiát, Kégel Árpádot nevezte ki jószágigazgatónak, javorinai székhellyel. Kégel Árpád gazdasági akadémiát (Magyarországon) és Lipcsében (Németországban) kereskedelmi főiskolát végzett. Jószágigazgatónak történt kinevezése előtt több nagy gazdaságban gyakornokként tevékenykedett. Ő folytatta édesapja művét, és földesura nagyszabású terveinek megvalósítását.

Ohringeni hg. Hohenlohe Kraft Javorinai uradalmában az Erdészeti Zsebnaptárban emiitetteken kivül a következő erdőtisztek vannak alkalmazva :
Erdőigazgatóhelyettes Kégel Árpád (Javorina), főerdész Römer Henrik (Landok), erdész Orosz Sándor (Zugó).

Kégel Árpád bonyolult kérdésekben a herceg körültekintő tanácsadója, sok nemes gondolat és terv kidolgozója, amelyek mind a Tátra fellendülését célozták. A közügyek intézésében is tevékenyen részt vett, és mindent elkövetett az uradalom dolgozói jólétének emeléséért. Érdemeinek elismeréseként 1912-ben királyi tanácsosi kinevezést kapott.

Hohenlohe Christian halàla utàn Ágost herceg a Kégel család több mint fél évszázados kimagasló munkája elismeréseként a családnak Javorinán egy négyszobás szép családi házat ajándékozott.

Ezen házat sajnos a második világháború után, 1949-ben a csehszlovák állam minden ellenszolgáltatás nélkül államosította.

Forrás és fotó: http://www.tatryportal.sk