Illyés Gyulától szokták idézni az állítást, hogy „Magyar az, aki annak vallja magát”. Ennek az igazságnak úgy lehetünk elfogadói, ha igazán izgat bennünket a kérdés, hogy ki a magyar. De, ha a mai ünnepen, az aradi vértanúk napján a kivégzett honvéd tisztek névsorára nézünk, akkor a sok idegen hangzású név láttán egy másik meghatározás is eszünkbe ötlik. Magyar az, aki áldozatot hoz a hazáért. Az aradi vértanúk pedig életáldozatot hoztak a hazáért.

Békeidőben életáldozat?

Minden szomorú ünnep annyit változtat a világon, amennyire a változtatandó világ embereinek lelkét a jó akarására irányítja. De miért jó irány, az áldozatvállalás felé mutatás? Mert élet nincs áldozat- és kockázatvállalás nélkül.

Hétköznapi áldozatok

Az élet családokból indul, a nemzet családokból épül föl. Mindannyian tudjuk, tapasztaltuk vagy láttuk, hogy gyermeket apró áldozatok árán lehet csak szerető, meleg légkörben fölnevelni. Hogy csak egy nagyon egyszerű példát mondjak, a csecsemőkhöz éjjelente akár többször is föl kell kelni. Ez fárasztó és mégis szerethető állapot. És ilyen, a szeretetnek és az erőfeszítésnek az összekapcsolásával adódó feladatból egy szülőnek mindig jut. Aki vállalja, az megtapasztalja, hogy vannak értelmes áldozatok. És békeidőben ezeknek az apró áldozatoknak köszönhetően épül föl a családokból a társadalom.

A Berzsenyi család áldozata

Berzsenyi Lénárd kis híján az aradi kivégzőhelyen lelte halálát. Neki a kivégzés helyett hosszú börtönévek, élve eltemetés jutott. Szabadulása után, nem tudott családot alapítani. Az ő áldozata egyszerre volt szenvedés és lemondás. Mivel azonban a festészethez is nagy tehetséget kapott Istentől, így maradtak utána dekódolható jegyek.

Főleg arcképeket festett. Börtöntársai közül sokaknak készítette el a portréját. Képei közül számos megmaradt, s arról ad hírt, hogy az áldozat vállalása közben sem marad a lélek magára, mert akkor is alkothat. Ezért, amikor a Berzsenyi család az aradi vértanúkra emlékezik, nem csak fájdalmat, de büszkeséget is érez. Volt a családban valaki, aki életáldozatot hozott a hazáért, s ezen közben századok múlva is érvényes értékeket hozott létre.

Most is béke van

Hála Istennek, a XXI. században élő Berzsenyiek eddig nem álltak fegyveres harcban senkivel. Ezen az ünnepen mégis hiteles a megemlékezésük. Több vagy kevesebb sikerrel, de azzal a maguk elé tűzött céllal élnek, hogy meghozzák a hazáért a mindennapok apró áldozatait. És tudják, hogy a Kárpát-medencében ezzel nincsenek egyedül. Kedves Olvasónk? Ön velünk tart?