Augusztus 20. az egyik legrégebbi magyar ünnepnap, az államalapítás és Szent István ünnepe

Magyarországon augusztus 20. az egyik legrégibb magyar ünnepnap, Szent István király napja, a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam ezeréves folytonosságának emléknapja.

Szent István egyetlen, saját korából fennmaradt ábrázolása a koronázási paláston (Forrás: Wikimedia)

Bevezetés

Az ünnepeknek is megvan a saját életük – az évszázadok folyamán változnak a hozzájuk kötődő tartalmak, hangsúlyok. Augusztus 20-a esetében az ünnep állami és egyházi jellegének egyensúlya is folyamatosan változott.

Az ünnep története, történelmi jelentősége

Bizonyára kevesen tudják, de Szent István, uralkodása idején még augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, akkorra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénynapot. Élete végén a beteg király ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, és 1038-ban ő maga is ezen a napon halt meg.

Az ünnep dátumát Szent László király tette át augusztus 20-ára

1083-ban VII. Gergely pápa hozzájárulásával ekkor emeltették oltárra I. István relikviáit a székesfehérvári bazilikában, ami szentté avatásával volt egyenértékű.

Szent István király ünnepének megtartásáról már az 1222. évi Aranybulla első pontja is rendelkezett.

I. (Nagy) Lajos uralkodásától (1342-1382) kezdve egyházi ünnepként élt tovább ez a nap. István kultusza Európa-szerte elterjedt.

A török hódoltság idejére Szent István ünnepe elveszítette az Árpád-ház idején oly fontos dinasztikus erejét.

XI. Ince pápa pedig az 1686-ban a török fölött aratott győzelem emlékére megváltoztatta Szent István ünnepének dátumát annak örömére, hogy szeptember 2-án Buda váráról lekerült a félholdas zászló. Elrendelte, hogy az egész katolikus világ minden év szeptember 16-án emlékezzék meg Szent István ünnepéről. A katolikus egyházfő azt is elrendelte, hogy Buda töröktől való visszafoglalásának évfordulóján az egész katolikus világ minden évben emlékezzen meg Szent István ünnepéről, amelyet az egyetemes egyház 1969 óta augusztus 16-án (egy nappal Nagyboldogasszony napja után) tart.

A következő száz esztendőben sok más egyházi ünneppel együtt Szent István napja is sajnos kiszorult az egyházi kalendáriumból.

Mária Terézia vétette föl a naptárba
Mária Terézia királynőnek köszönhető, hogy legfontosabb ereklyénk, a titokzatos körülmények között eltűnt Szent Jobb visszakerült 1771-ben Raguzából* (ma Dubrovnik) Bécsbe, majd Budára.

Azért, hogy a magyar rendek kedvében járjon, Mária Terézia 1774-ben országos ünneppé nyilvánította Szent István napját – ismét augusztus 20-án.

Az óriási lelkesedéssel várt ereklye Bécsböl Győrön és Pannonhalmán keresztül 1771. július 20-án megérkezett Budára, amelyet ettől kezdve minden év augusztus 20-án körmenetben vittek végig a városon.
Szinte ugyanekkor a pápa hozzájárulásával elrendelte, hogy a szent király ünnepe, augusztus 20. Magyarországon nemzeti ünnep legyen, és a naptárakba felvétessék.

Ugyancsak a legenda szerint, István ereklyéjét 1083-as szentté emelésekor épen találták meg koporsójában. Valószínűleg a tatárjárás vagy a török idők alatt veszett el, majd 1590 körül a *raguzai dominikánus kolostorban találtak rá. 

A Szent Jobbot, amelynek ereklyetartóját 1862-ben készítették, a második világháború végén a Szent Koronával együtt nyugatra menekítették, és 1945. augusztus 18-án hozták haza. Ma Budapesten, a Szent István-bazilikában őrzik.                    

1818-tól vált szokássá, hogy díszes körmenettel tiszteleg Magyarország a Szent Jobb előtt.

A Szent István-rend első beiktatási ceremóniája a Schönbrunn-i kastélyban 1764-ben, Martin van Meytens festményén

XIV. Kelemen pápa 1771-ben csökkentette az egyházi ünnepek számát, és a Szent István-nap megülése is kimaradt a sorból.

A Habsburg tiltástól a címeres zászlóig

Az 1848-as szabadságharc leverése után betiltották az ünnepet, hiszen Szent István a független magyar állam jelképe volt. A megtorló Habsburg hatalom 1860-ig nem engedélyezte a magyar nemzeti ünnepeket. 1860-ban ünnepelhették ismét, ami valóságos nemzeti tüntetéssé vált. Az 1867-es kiegyezés után a nap visszanyerte régi fényét, a dualista monarchia egyik államának alapító királya kitüntetett helyet kapott.

1891-ben Ferenc József az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá nyilvánította,

1895-ben pedig a belügyminiszter rendeletére címeres zászlókat tűztek ki a középületekre augusztus 20-án.

Az aratást befejező ünnepségek egy 1901-es „szociális hangvételű” miniszteri felhívásnak köszönhetően terjedtek el, elsősorban azokon a nagybirtokokon, ahol nagyszámú cselédséget foglalkoztattak.

Az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása után

Ekkor újabb jelentéstartalommal bővült ez a nap. A területében és népességében is jelentősen megfogyatkozott Magyarországon Szent István az erős államiság, a magyar királyság, valamint a nemzeti egység jelképe lett.

A két világháború között az ünnep eszméje kiegészült a Szent István-i, azaz a Trianon előtti Magyarország visszaállítására való emlékeztetéssel.

Szent Jobb körmenet a budai várban 1934-ben (Fotó: Fortepan)

1938. augusztus 18-án, Szent István halálának 900. évfordulója alkalmából Székesfehérváron összeült az Országgyűlés – a kihelyezésre a négy nappal korábban megalkotott törvény adott lehetőséget -, és augusztus hó 20. napját Szent István király emlékezetére nemzeti ünnepnek nyilvánította.

A kommunisták nem merték az ünnepet teljesen betiltani, ezért az új kenyér ünnepe lett

A második világháború után újjászerveződő politikai erők többsége számára Szent István ünnepe a feudális maradványokat konzerváló társadalmi szerkezetet és a klerikalizmust jelentette.  A kommunista rendszer az ünnep vallási és nemzeti tartalmát nem vállalta, de teljes megszüntetését sem látta célszerűnek, inkább tartalmilag változtatott rajta.

1945 után augusztus 20-át egyházi ünnepként 1947-ig ünnepelhették nyilvánosan, az akkor több százezer embert vonzó Szent Jobb-körmenetet a következő évben már betiltották.

1945-ben az országgyűlés megváltoztatta az ünnepnap jelentését, augusztus 20-a ekkor vált az egykori aratóünnepeket, aratóbálokat idéző új kenyér ünnepévé.

Úgy gondolták, ha május elsején ünnepelnek a munkások, ünnepelhessenek augusztus 20-án a földmunkások is.

Így augusztus 20-án az új kenyérre és az aratásra helyeződött a hangsúly. Azonban 1945-ben még nem törölték Szent István ünnepét a kalendáriumból.Erre 1947-ben került sor, amikor a kommunista párt nyílt támadásba lendült.

A munkaszüneti napnak megmaradt, szekularizált ünnepet először az új kenyér ünnepének nevezték el, majd új, szocialista államalapításként 1949. augusztus 20-ra időzítették a szovjet mintájú alkotmány hatályba léptetésével. 1949 és 1989 között augusztus 20-át az alkotmány napjaként ünnepelték, 1950-ben az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete a Magyar Népköztársaság ünnepévé nyilvánította.

Néhány év múlva megint változott az ünnep tartalma. 1949-től 40 éven keresztül augusztus huszadikán a Magyar Népköztársaság Alkotmányát ünnepeltük, természetesen az elmaradhatatlan nemzeti színű szalaggal átkötött kenyérrel.

Az 1990-es első szabad választások után

1989 óta ismét megrendezik a Szent Jobb-körmenetet. Az 1991-ben a demokratikusan választott Magyar Országgyűlés 1991. március 5-én az 1991. évi VIII. törvény kihirdetésével a nemzeti ünnepek – március 15., augusztus 20., október 23. – közül Szent István napját nyilvánította a Magyar Köztársaság hivatalos  állami ünnepévé.

Ma már lelkiismeretünk, hitünk és meggyőződésünk alapján választhatunk: az államalapító királyra és /vagy a katolikus szentre emlékezünk.

A 2012. január 1-jén hatályba lépett alaptörvény is nemzeti ünnepként, Magyarország hivatalos állami ünnepeként rögzíti augusztus 20-át. Augusztus 20-án rangos állami kitüntetéseket adományoznak, ekkor adják át többek között a 2011-ben alapított Magyar Szent István Rendet, a legmagasabb állami kitüntetést.

LMO

Források:
– Wikimedia,
– Wikipedia
– Fortepan
– BEOL
– La Femme