BALATONVIDÉK 1901. január 13.   
Iparosok nyugdíj egyesülete

(N. J.) A hazai ipar nagyhangú pártolásának zajában, egy csendesen megindult, eredményeiben messzekiáltó áldásos mozgalomról akarunk mi e helyen is ismételten megemlékezni. E dicséretes mozgalom célja nem egyéb, mint egy iparos nyugdíj egyesület létesítése városunkban! Hogy e törekvés komoly és határozott, bizonyíték erre az a kész alapszabály-tervezet, melyet a keszthelyi ipartestület kebelében szervezendő „Iparosok nyugdíj egyesületének alapszabály-tervezete” cím alatt a keszthelyi ipartestület érdemes elöljáróságának nevében Oppel Károly ipartestületi elnök bocsátott közre!

Emberbaráti, társadalmi, s hazafiúi szempontból egyaránt, nemes és áldásos törekvés ez!
Méltó mindenek elismerésére és az érdekelt iparosság örök hálájára!

Le a kalappal!  Elismerést az érdemnek!
Elismerést a keszthelyi ipartestület elöljáróságának, de első sorban – kiváltképp elismerés s méltó dicséret illeti Oppel Károly ipartestületi elnököt, ki e nemes s áldásos eszmét felvetette, érdekében fáradott, munkálkodott.

Az ország több városában már régebb idő óta virágzik az iparosok nyugdíjintézménye s az iparosság számára a legédesebb gyümölcseit termi az élet legmostohább s zordonabb napjai: az öregség, a szerencsétlenség s munkaképtelenség napjaira. E nemes intézményt akarja Oppel Károly elnök városunk iparosainak boldogulása s felsegélyezésére ide átplántálni, hogy őket a munkaképtelenség idején, a nélkülözés, a nyomor gyötrelmeitől megmentse!

Ne féljenek ettől iparosaink, nem valami exotikus növény ez a tervezett iparos nyugdíjegyesület! Megél, sőt virágzik, édes gyümölcsöket terem, hazai földön is!

Példa rá a legmagyarabb város: Szeged!
Kérdezzék meg szegedi iparos társaiktól, megvallja-e magát magyar földön is ez az intézmény! Mint érzik magukat enyhet adó árnyában? Kóstolták-e gyümölcsét? Bevált-e, érzik e hasznát!  De minek fáradnának egyenkint? Tanú erre érdemes elnökük, Oppel Károly, ki magyarosan mondva, Szegedről vette áldásos tervéhez a mustrát!

Több város, de nevezetesen Szeged város iparos nyugdíjegyesületének mintájára, a helyi viszonyok figyelembe vétele mellett, sok utánjárással és nagy körültekintéssel Oppel dolgozta ki munkatársaival a célba vett iparos nyugdíjegyesület alapszabály-tervezetét, hogy eszméjét iparos társaival minél szélesebb körben megismertesse, őket annak hasznossága felől meggyőzze s azt velük és értük győzelemre vigye!
Amily önzetlen s áldásos ez a törekvés, épp oly mérvben érdemli meg a legszélesebb körű érdeklődést s támogatást!

Ezt a mai kort nem minden alap nélkül nevezik az önzés, a haszonlesés sivár korának!
Amily mérvben előtérbe lép az önérdek, épp oly mérvben szorul háttérbe a közérdek s vonul sarokba, kucorogva az emberbaráti, a felebaráti szeretet.

A jelenért folytatott heves küzdelemben az emberek saját bajukkal elfoglalva alig érnek rá mások sorsával bíbelődni! Annál jobban esik, annál felemelőbben hat, ha mégis látunk támadni férfiakat, kik a közjó, embertársaik, kortársaik boldogulásiért készek tenni, munkálkodni, küzdeni! Ezek között, mint zászlóvivőt látjuk elöl haladni Oppel Károlyt! Kívánjuk, hogy iparosaink nemes törekvéseit felismerve és méltányolva őt kövessék s a tervezett iparos nyugdíjegyesület kitűzött zászlaját saját javuk s jövőjük érdekében diadalra vinni segítsék!

Nem kegyelem morzsát akar adni ez az egyesület tagjainak, hanem jogos, egy munkás élet folyamán összegyűjtött nyugdíjösszeget, s kiérdemelt segélyt kíván nyújtani. Nem alamizsnát kér, nem mások segélye után eseng, hanem az önsegély és kölcsönösség önérzetes s férfias alapjára helyezkedve, segíts magadon, s az Isten is megsegít, szép elvét követve, az iparos osztály sorsát, jövőjét saját kezébe teszi le. Jövendőjének kulcsát, minden egyes iparos kezébe adja! Alkalmat, eszközt nyújt iparosainknak, hogy a jobb napok, a kedvezőbb üzleti viszonyok, s a munkaképesség idején szerzett keresményükből maguknak megtakarított összeget gyűjtsenek, mely összeget aztán a gyűjtés arányában, mint nyugdíjat élvezzenek, ha már a munkában kifáradtak, s remegő tagjaik nyugalomra vágynak!

Íme, az egyesület célja:
Tagjainak a kölcsönösség alapján nyugdíjat, elhalálozásuk esetében özvegyeiknek özvegyi járadékot, teljesen árván maradt törvényes gyermekiknek pedig 15 éves korukig nevelési járulékot biztosítani!

Szép, szinte ideális gondolat! Melyet keresztény szív és lelkület csak sugallhat!

Elhárítja az agg, a munkaképtelenség korának sötét aggodalmát, a mindenkit érhető szerencsétlenség, ínség rémeit; a sorscsapás sújtott kezéből kiveszi a koldusbotot, felszárítja az özvegyek könnyeit, az árván maradt iparos gyermekeket megmenti az elzülléstől a társadalomnak, a hazának!

És ezt a jövendőt minden iparos maga készítheti elő, önmagának.

Megengedjük, hogy ez a fontos kérdés – főképp a mai viszonyok között- nem kis fokú önmegtagadást, önmérséklést, takarékosságot kíván! De nem érdemli-e meg ezt a kis áldozatot az a felemelő tudat, hogy ily módon saját, s övéinek sorsát biztosítja a munkaképtelenség, csapások idejére; a mindenkor bárkire is bekövetkezhető halál esetére s így a háza körül settenkedő nyomor rémképeit távolítja el magától és övéitől!

Az ország majd minden osztályának sorsa nyugdíj által biztosítva van: az excellentiás ministertől le a legkisebb hivatalnokig! Sőt, legújabban a földmíves munkásnép nyugdíj s biztosítási intézményt is létesített, csak az iparos osztály van e tekintetben magára hagyatva! De az alkalom itt is megadatott! Csak akarni kell! Habár nehéz is kezdetben, nem lehetetlen!
Kellő szorgalom s takarékosság által kivihető.

Mindenekelőtt szakítani kell az iparosok körében is mindjobban lábra kapó divatos majmolással, a sok tekintetben káros fényűzéssel! Fel kell hagyni a szükségtelen költekezéssel, a nagyobb költségeket igénylő sportolással! Nem akarok ártani senkinek, de mivel használni kívánok, a figyelmet még arra is felhívom, miképp mulatságok rendezése, áldomások s drága szeszesek körül foganatosított mérséklet is nem kicsinyelhető hányadát fogja képezni a létesítendő nyugdíjalapnak!

Emellett tekintve a tervezett egyesület emberbaráti, társadalmi áldásait nincs kétség az iránt, hogy a társadalom is megteszi a magáét.
Figyelemmel kíséri s támogatásával segíti a mozgalmat, hogy az eszme mielőbb testté váljék!
Azok, kiket az Isten születésük s társadalmi állásuknál fogva magasra helyezett, vagyoni tehetséggel áldott meg, a nemes törekvés segélyére sietnek, azt az alapszabályok keretén belül s kijelölt módon támogatják – mint alapító tagok.

Lesznek kik szerényebb módon, de anyagi helyzetüknek megfelelően ezt az intézményt mint pártoló tagok segítik és gyámolítják.

A társadalom azonban látni akarja a megkezdett mű folytatását! A befejezésnél a megszilárdítás munkájánál ott lesz a társadalom is áldozatkészségével! 

Annál inkább is, mert mindjobban kezdi belátni a hazafias iparos osztály megerősítésének szükségét! Látja azt az egyenlőtlen harcot, melyet a gépek és gyárak korszakában a magára hagyott kisipar vív a létéért! Kell is látnia! Kétségbevonhatatlan tény, hogy míg a nagytőke által dédelgetett nagyipar, mondjuk ki: a gyáripar óriási lendületet vesz, milliókat gyűjt, palotákat emel, addig a kisipar csak a nagytőke morzsáin tengődik, kucorog, küzd a megélhetésért! Fárad, dolgozik máról holnapra! Legtöbb esetben megelégszik a mával! A szédületes versenyben örül, ha ma él! Ezért nem gondol a holnapra! Ily viszonyok között örül az iparos, ha mindennapi ipari és házi szükségleteit megszerezheti! Vagyonszerzés, tőkegyűjtésre ritka esetben jut a sor! Főképp, ha a gyengébbeknél hiányzik arra a kellő eszköz és mód!

Nem csoda azután, ha a segélyre szoruló agg kor, vagy csapás óráiban csüggedés szállja meg a lelkeket. A küszöbön megjelenik a nyomor, az ínség rémes alakja!
Családokat, özvegyeket, árvákat kerget végső nyomorúságba a családfő kidőlte!

Igaz, halál ellen nincs (orvosság) a kertben! De az azt nem ritkán követő nyomor ellen van! Ez az önsegély! Az előrelátó gondoskodás! A tervezett iparos nyugdíjegyesület lesz az a termékeny s üdítő oázis, mely biztos menhelyet nyújt úgy egyeseknek, mint övéiknek a szükség tikkasztó avarán!

Áldja Isten a nemes munkát! Sikert a mielőbbi megvalósulásért! Iparosaink pedig nem tehetnek bölcsebbet, mint ha a kibontatott zászló alá sorakozva, közös erővel, vállvetett munkával diadalra segítik saját ügyüket. Az iparosok nyugdíjegyesülete az iparosoké! Önmaguk veszik hasznát, s áldani fogják kezdeményezőjét!

Forrás:BALATONVIDÉK 1901. január 13.