Dr. Oppel Imre Sándor, festőművész, tanár
(Keszthely, 1883. július 25. –  †Budapest, 1968. február 6.)

Nagyapja Opel Johann Carl Anton (1809–1887), szülei ifj. Oppel Károly (1843–1915) és Turtsányi Anna Júlia. Oppel  Ödön (1875–1939) és Dr. Oppel Jenő (1878–1947) testvére, Dr. Szabolcs Andrásné sz. Dr. Oppel Vilma (1912–84) nagybátyja. Szülővárosában járt gimnáziumba. 1901–05 között az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző Intézet hallgatója, Zemplényi Tivadar és Edvi-Illés Aladár tanítványa volt. Első sikerét 1904-ben az iskolai kiállításon aratta. Két alkalommal ösztöndíjat nyert. Német- és Olaszországban járt tanulmányúton, festészetet, művészettörténetet tanult. 1905-ben művészeti és mértani rajz tárgyakból tanári oklevelet szerzett. Egy évig katonai szolgálatot teljesített. 1906-ban a Budapesti Fasori Evangélikus Gimnáziumban kapott rajztanári állást. Szakkört tartott, diákjait tárlatokra vitte, s külföldi, főleg olasz tanulmányutakat szervezett számukra. Emellett vezette az iskolai zenekart. Később igazgatóhelyettesnek nevezték ki. Részt vett az I. világháborúban, ahol kitüntetést is kapott, majd folytatta tanári munkáját. 1927-ben megalapította a Benczúr Gyula Képzőművészeti Kört. Tagja volt a M. Képzőművészek Országos Szövetségének, a M. Rajztanárok Országos Egyesülete igazgatóságának, az Országos Magyar Királyi Rajztanárvizsgáló Bizottságnak (1932). 1946-ban nyugdíjba vonult, ekkor igazgatói címet kapott. Arcképeket, aktokat és tájképeket festett. Több alkalommal is kiállított a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. Keszthelyi kiállítása után hg. Festetics György megbízta Keszthelyen a kastélypark több részletének megörökítésével. Két nyáron át dolgozott ezeken az akvarell, pasztell és olaj képeken. 1933-tól nyaranként tájképfestő tanfolyamot tartott Keszthelyen. Evangélikus templomok részére oltárképet festett, így a keszthelyi (1939), a beledi, a lajoskomáromi stb. templomoknak. A II. világháborúban katonai szolgálatra hívták be. Budapest  ostromakor lakását bombatalálat érte, festményei is elpusztultak. A háború után gyenesdiási nyaralójába költözött, s újra festeni kezdett. Az 1950-es években koholt vádak alapján letartóztatták, fegyházbüntetésre ítélték, nyugdíját megvonták. Amnesztiával szabadult, később rehabilitálták. Az 1960-as években az alsógyenesi szabadstrand kabinosaként dolgozott, s hegedült a keszthelyi kamarazenekarban. Keszthelyen, a családi sírboltban nyugszik.
Főbb kiállításai: Bp. Műcsarnok; Bp. Nemzeti Szalon; Keszthelyi Kultúrpalota [Balatoni Múzeum], 1934.
Főbb művei: Budapest képzőművészeti nevezetességei. H. n. É. n. – Reprodukció. H. n. É. n. – Mire jó a rajz? Klny. Az Orsz. Ág. Hitv. Evang. Tanáregyesület Évkönyvéből. Mezőtúr. 1935. – Javaslat az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola felvételi vizsgarendjének módosítására. Bp. 1936. – A rekonstruálás lényege és módszere. Klny. a Protestáns Tanügyi Szemléből. Debrecen. 1941.
Forrás: http://www.fgyvk.hu/eletrajzilexikon/index.php?dir=O-Ö#O-Ö/001_Oppel_Imre