A “gyütt-ment” helytörténész 

A “gyütt-ment” helytörténész 
Cegléd történetének feldolgozott, megírt kötetei ma már szép számmal sorakoznak. Adósságunk azért akad bőven, mind az események, mind az írók irányában. Két fontos mű tükrözi a város múltját, mindegyik 20. századi.  A Magyar Városok Monográfiája sorozatban megjelent Cegléd (Bp.1931. Szerk.: dr. Kolofont József) és a Cegléd története című könyv (Szentendre 1982. Szerk.: dr. Ikvai Nándor). Ez utóbbi szerkesztője szerint a város első történetírója Szúnyogh Pál főbíró volt, “akinek 1794-1843 közötti feljegyzéseiről tudósít a ‘Czegléd’, 1882-ben.” Kézirata sajnos elveszett. Aztán 1906-ban Késmárkról a gimnáziumba került egy fiatal, 28 éves történelem-latin szakos tanár, akinek két év múlva megjelent egy kötete: Cegléd a török alatt címmel. Ki volt a szerző, dr. Oppel Jenő?
A családi név német eredetre utal, s a Keszthelyi Életrajzi Lexikonban olvasható a bizonyosság [fgyvk.hu]: nagyapja, Johan Carl Anton Opel Hamburgban született, 1809-ben. A szíj- és kocsigyártó mester 1929-ben került Fenékpusztára, gróf Festetics László ménesének nyergesmestere lett, később kocsigyártással is foglalkozott. Ő szervezte meg a keszthelyi evangélikusok gyülekezetét. 1848-ban nemzetőr volt… Fia, Oppel Jenő édesapja már Keszthelyen született (Károly, 1843). Apja műhelyét vette át, majd tanonciskolai felügyelő, tanácsnok és helyettes bíró is volt. Három fia közül Ödön apja mesterségét vitte tovább, Imre tanár, festőművész lett, Jenő (1878. július 13.) az érettségit követően a budapesti tudományegyetemen tanult. Katonai szolgálata után a gróf Prónay családnál nevelősködött négy évig. 

Dr. Oppel Jenő Késmárkról, az ottani evangélikus líceumból érkezett Ceglédre 1906-ban. “A ceglédi gimnáziumba már, mint a történelem és a latin filológia Summa cum laude doktora került.”1) Römer Annát, feleségét Késmárkról hozta, esküvőjük október 4-én volt. Ekkor már megjelent két tanulmánya a németországi reformáció egyik úttörőjéről, Ulrich von Huttenről, és Thököly hamvairól. (Esztergom, Késmárk, 1903; 1906.) Ezt követte első ceglédi történeti munkája, a Cegléd a török alatt. 1910-ben érettségizők osztályfőnöke volt, de jutott ideje újabb tanulmányra: Cegléd a németvilág kezdetekor címmel. 1914-18 között szolgálatvezető századosként harcolt. “A háborúban végzett tevékenységéért kétszer kapta meg az ezüst Signum laudis kitüntetést, a kardokkal ékesített katonai ezüst- és bronz érdemérmet, majd a Ferenc József rend lovagja kitüntetést is.” (Kürti Gy.) Hazatérve fáradhatatlanul dolgozott, tanított és tanári mivoltához példaadó módon kutatott, publikált. A “gyütt-ment” nem ment, maradt! Igaz, egy 1715-ös okirat alapján éppen azt kutatta ki, hogy a vándorlókat akkor már be kellett jelenteni. “Sokszor halljuk ezt a szót: “gyütt-ment” városunkban. Jött-ment mindenki, ki nem született Cegléden, ki nem gyökeres ceglédi; ahogy ide jött, úgy el is mehet innen, mert nincs itt földje, birtoka, mi őt állandóan a ceglédi röghöz kötné.” 2)  Oppel Jenő nem vonult elefántcsonttoronyba, igazi közéleti ember volt. Főbb megbízatásai közül néhány: városi képviselőtestületi tag, a MOVE társelnöke, az evangélikus egyháztanács tagja, presbiter, jegyző, egyházmegyei törvényszéki bíró, népfőiskolai előadó, tanulmányi felügyelő. Amikor a Kolofont-féle monográfia megjelent, újra érettségiző osztálya volt, s a kötetben fontos tanulmánya jelent meg Cegléd múltja címmel. Múlhatatlan érdeme, hogy az eredeti latin okiratokat lefordította, s pontos hivatkozásai ma szinte egyetlen híradásként élnek tovább, mert a legtöbbnek az eredetije eltűnt, elpusztult. Ebben a tanulmányában méltatja a nagy kortárs, Pais Dezső munkáját Cegléd lehetséges elnevezéséről. “Pais Dezső, a ceglédi főgimnázium volt tanára bizonyította be – írja Oppel -, hogy városunk neve a “cegle”, “cigle” nevű fűzfanévből s a –d helynévképzőből származott, mit bizonyít az is, hogy számos vizenyős, mocsaras vidéken, hol a ciglevessző tenyészett, Cegléd nevű helyekre akadunk.” – Munkássága elismeréséül 1936-ban, beosztott tanárként a kormányzótól gimnázium igazgatói címet kapott. “Harmincöt évi teljes tanári szolgálat után 1939. július elsején nyugalomba vonult dr. Oppel Jenő…Elevenség és jó kedély, alapos, sokrétű képzettség, győzelmes idegnyugalom, fölényes biztonság, tanári és tudományos munka, fáradhatatlan társadalmi működés tették őt az iskola kimagasló értékévé. A Dunántúl szép halmai közül, a Balaton mellől felkerült a Szepesség üde magasságába. Onnan nyerte élete párját is. Évente visszatér Késmárk falai közé, mégis egész szívvel megszerette és szolgálta Cegléd városát” – így búcsúzott tőle Vitéz Szőnyi Sándor igazgató (Évkönyv, 1940.) Ám alig köszönt el, 1939 őszén megjelent A parasztlázadás előjátéka Cegléden című munkája. A Ceglédi Hírlapban S. Szabó József méltatta: 1509-ben Budai Sebestyén deák tiszttartó megölése miatt 181 ceglédi lakost helyeztek vád alá. A nyolc latin nyelvű perirat és fordítás is szerepel a kötetben. – Oppel Jenő nem maradt tétlen. 1940 júniusától a front átvonulásáig a múzeum igazgatója volt, amely ekkor a Hitelbank épületében működött (ma Földhivatal), aztán katonai célokra vették igénybe a termeket. Lehetetlen volt a leletmentés… 1942-ben a Ceglédi Kaszinó Egylet megalakulásának 100. évfordulóján igazgatóként, történészként nagyhatású beszédet mondott, mely külön kiadványban is megjelent. (Ceglédi Kaszinó Könyv Közzéteszi dr. Oppel Jenő, az egylet igazgatója. Cegléd, 1943.)

Pajor Antal alapító elnök festett arcképe ott függött a Teleki utcai székház falán. Oppel Jenő még egyszer igazgatója lett a múzeumnak 1947. februárjától, de ez már rövid ideig tartott. 1947. szeptember 25-én elhunyt. Az evangélikus temetőben nyugszik. A város történetének tudós kutatójáról, a kiváló tanárról 2005-ben a gimnáziumban tantermet neveztek el.

 

1) Dr. Kürti György: Emlékezés dr. Oppel Jenőre. A Ceglédi Kossuth Gimnázium Értesítője 2005.

2) Ceglédi Keresztény Újság. 1920. április 1. Főmunkatárs: dr. Oppel Jenő

Írta: Dr. Szabó Alfréd

www.cegledipanorama.hu

Dr. Oppel Jenő, Ceglédi Kossuth Gimnázium