2017. november 5-én a budapesti Krisztus Király kápolnában mondtak szenmisét Ungár Gastonért.

A homíliát, amit az atya fölolvasott, sajnos a mai napig nem kaptuk meg, igy lentebb a temetésekor elhangzott gyászbeszédet olvashatják.

A kép a kápolnát ábrázolja.

Ujkéry Csaba búcsúbeszéde Ungár Gaston ravatalánál

Hölgyeim és uraim, tisztelt gyászoló család, polgármester asszony, s mind azok akik ma itt, a nemesi kúrián összejöttünk Ungár Gaston Berzsenyi ükunokája búcsúztatójára, fogadják a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság mélységes részvét nyilvánítását Prof.dr. Szakály Sándor, a társaság elnökének nevében is, aki akadályoztatása miatt nem tudott ma eljönni.

Ungár Gaston Berzsenyi Dániel egyenes ági leszármazottja távozott e világból, így, nem lehet a névadó költő géniuszra nem utalni. S amit Kölcsey engesztelőként felolvasott a Magyar Akadémia ülésén, 1836 szeptember 11-én Emlékbeszéd Berzsenyi Dániel felett címmel, Ungár Gaston életútjára is vonatkoztatható és itt is elmondható:

„Az emberi nem, egészben tekintve, örökre virágzó növény, minek egyfelől hervadó virágai mellett, másfelől szünet nélkül újak és újabbak fakadnak s nyílnak ki. Végetlenűl tenyésző élet ez; hol múlt és jelen csak a jövendőnek szolgálnak magúl, s a bölcs örvendve néz e jövendő elébe; mert tudja, hogy az bizonyosan felvirúl, s felvirúlta után enyészetre sem hajlik, míg magából a következő időnek alapot nem készít.

De ki elég erős, mindég és mindenütt csak az egészre vetni pillantatát? Egyes emberek, a végetlen egész egyes virágai vonzanak bennünket magokhoz; egyesekhez fűzzük hajlandóságunkat, érdekeinket, szerelmünket; s midőn az egyesek hervadnak és enyésznek, megszakadni érezzük az egymásbólfolyt idők folyamát: s ez érzet a legkínosbak közé tartozik. Mert szívünk legtermészetesb indúlata, vágya és küzdése, majd tisztán, majd homályosan, a jövendőt tárgyazza; s mondjátok meg: a megholtak jövendője hol vagyon?” Eddig tart az idézet.

Hol vagyon, kérdem én is, és mindjárt jön a felelt: Sarjad, miként Berzsenyi munkássága is, napjainkban – kik figyelmezünk a múlt értékeire – virágban van.

Nagy személyiségnek nagy az árnyéka, ha közhelyként hangzik is, mégis így van. Őt követni a megváltozott világban, összehasonlíthatatlan feltételek közt, amiben Ungár Gaston Isten kegyelméből leélhette 83 életévét, nem volt egyszerű. Született 1933-ban középbirtokos nemes Berzsenyi családból, amikor még a rendszer tisztelte ezeket a címeket. Édesanyja Berzsenyi Piroska, a költő középső dédunokája, édesapja a Mária Terézia Lovagrenddel kitüntetett, vitéz báró bukoweberdói és ujsicei Ungár Károly.

Tudjuk, hogy 1945 után a kommunista diktatúra hatalomra kerülésével, a nemesi birtokos családokat tönkretették, s ehhez még csak ellenvéleményt sem kellett nyilvánítaniuk. Vagyonukat elvették, és 1951-ben kitelepítették a családot, az Alföldre, Nagyrábé községbe nyomorúságos körülmények közé, nehéz fizikai munkát végeztettek velük.

Ungár Gaston kiváló tanuló volt a Piarista gimnáziumban folytatta tanulmányait, ami a kitelepítés miatt megszakadt az érettségi évében. A nagyrábeni istállóba kényszerült életük 1954-ben változott a Nagy Imre reformok következtében. De Ungár Gastonnak ekkor sem lett jobb az élete, mert mindjárt behívták munkaszolgálatos katonának, s amint tudjuk az végül is nem katonai szolgálat volt, hanem kényszermunka tábor. Két évet kényszerült bányában és építkezéseken nehéz fizikai munkával tölteni.

A katonai szolgálati idő letelte után, munka mellett kitűnő eredménnyel leéretségízett, földmérő technikus képesítést szerzett.

Az úgynevezett deklasszált elemek között voltak, akik úgy próbálták a kommunista rezsim jóindulatát megnyerni, hogy igazodtak az elvárásaikhoz. Ungár Gaston nem tette, nem lépett be kommunista pártba, miként később se lépett egyik pártba se.

Önszorgalommal fejlesztette szaktudását. Ipari kémények statikai biztonságát megerősítő újítást dolgoz ki, s ennek következtében végül, a politikai funkcionáriusok hozzájárulnak, hogy matematika szakra jelentkezhessen. Az ELTE matematika – fizika szakán végzett. 1972-től matematika-fizika szakos tanárként dolgozott és megbecsült osztályfőnökként is. A tanári pálya élethivatása lett. Ehhez bizonyára nagymértékben hozzájárult, hogy megismerkedett feleségével, aki  földrajz-biológia szakos tanárnőként dolgozott, s akivel példamutató házasságban élték éveiket.

Ungár Gaston nemcsak kötelességének tartotta Berzsenyi emlékének ápolását, hanem szívügye is volt. Több mint húsz évig a családjával minden szabadságát, szünidejét Niklán töltötte, és szorgalmasan ellátta a múzeum tárlatvezetői feladatát. Az 1976-os felújításnál és kertrendezésnél, a som alé és minél több ősi fa megtárásáért is szót emelt.

A Somogy Megyei Múzeumok igazgatóságával és a Berzsenyi Társasággal mindvégig kapcsolatot tartott fenn. Baráti viszonyt ápolt Bakay Kornéllal, Takáts Gyulával, akit többször vendégül is látott családjával.

Ungár Gastont nem lehetett úgy hívni Berzsenyivel kapcsolatos rendezvényekre, hogy visszautasította volna, és mindenütt méltón képviselte a Berzsenyi családot.

 Immár báró Ungár Gaston földi útja befejeződött. Most már tán Dani urasággal együtt tekintenek le ránk, és az is lehet, hogy néha megcsóválják fejüket. De azt biztosra lehet venni, ha a Mindenható kegyelme engedi, nem feledkeznek meg ezen irodalmi szentélyről, a Berzsenyi Kúriáról, s mindarról, amit nemes elődeink ránk hagytak, ápolását ránk bízták. Az általunk is remélt szebb világba költözött. Ungár Gaston most továbbadta az e földi vándorbotot leszármazóinak.

Pax ad pulverem.                                                                Ujkéry Csaba

Forrás: bucsuztato