Szeniczey Bárány György kézirása

Evangélikus egyházunknak minden korban, egyik drága kincse volt az igazi evangélikus papi család és papi ház.
Az igazi ev. papi házból mindenkor beleragyogott és belefénylett nemcsak az ev. egyházba, hanem az egész kereszténységbe az igazi evangeliumszerü keresztyén családi élet példaképe.
Az evang. papi ház nem egy értékes férfiúval és nővel ajándékozta meg már a világot. Felbecsülhetetlen szolgálatot tenne magyarhoni evang. egyházunknak az, aki kimutatná hazai vonatkozásban, hogy mennyi áldás indult ki az evang. papi házakból, a magyar nép és nemzet életébe.

Az áldott emlékű magyar evang. papi családok között is magasan áll szenicei Bárány György, a tolnai esperes és lőrinci pap, családja és családi élete is mintaképül szolgálhat ma is minden evang. papi háznak, ezért most Szeniczey Bárány Györgyről szeretnénk megemlékezni.

A Berzsenyi Család 7-es ága mai leszármazottainak közös felmenői Berzsenyi János V. és Szeniczey Bárány Krisztina.

Krisztina nagyapja az a Szeniczey Bárány György, aki a pietista teológiai irány kiváló magyarországi képviselője, több oktatásról szoló mü irója, lelkész, az Ószövetség, Luther, stb. akkori forditója.

Ebben az értekezésünkben családjáról ejtünk szót, nem a munkásságáról.

Kutatásaim alapján a család Nyitra vármegyei eredetü. Törzsfészke ebben a megyében Kis-Szenicz helység, hol curialis birtoka volt. A czimeres nemes levelet 1626 március 16.-án II.Ferdinánd királytól kapták György I., János és Pál testvérek.

A család Szeniczey másképp Bárány névvel is élt, illetve Szeniczey Báránynak is neveztetett. Evangélikus család volt, akik hitük üldöztetése miatt kerültek a Dunántúlra.

Érdekes és érdemes tudnunk, hogy nem egy a Dunántúlon evang. egyházunk szolgálatában érdemeket szerzett felvidéki eredetű evang. család kapott a törökök elleni kiváló vitézkedésért annak idején magyar nemességet.

A nemességet szerzõ Bárány György I. fia az 1629 körül született György II. evangélikus lelkész. Részt vett a törökök elleni háborúban. Rokona, Szeniczey István veszprémi püspök eleinte téritette, majd üldözte. Ezért elbujdosott és igy került a sopronmegyei Beledre, (1680-ban màr Beleden), ahol elvette a Takács család egyik lányát, kinek birtokán gazdálkodott és élt haláláig 1691-ig. Állítólag magas, száraztermetü férfiú volt, aki tótul beszélt, magyarul csak törve.

Pál (született 1636-ban (?)) szintén új hazát keresett, igy a gyõrmegyi Szõgyére települt, és a szomszédos Véneken élt családjával. A gyõri ev. egyház anyakönyveiben találhatók az 1720-as keresztelési bejegyzések a Szõgyei, ill. Véneken született Bárány utódokról.

A Beledre került Bárányok 1756.nov.10.-én kaptak Gyõrmegyétõl nemességi bizonyságlevelet, A Szõgyei ill. Véneken lakó Bárányok 1763.okt.10.-én kaptak Gyõr vármegyétõl nemesi bizonyság levelet. (Az 1750-es években nagy nemesi összeírás volt hazánkban, amikoris igazolni kellett a nemességet.)

Bárány György II-nek fia a hires
Szeniczey Bárány György III. esperes
(1682 Beled-1757 júl. 1. Sárszentlõric)

1682-ben Beleden születik, korán árvaságra jut és semmi vagyona nem marad. Egy ideig Énesén Milinarik Jeremiásnál és nejénél, Borbély Évánál nevelkedik, majd Győrbe kerül iskolába, lelkésznek tanul Pozsonyban, majd Halléban folytatja tanulmányait.

1713. január 23-án Gyõrben elveszi Varga Annát (aki 1696. január 23-án Gyõrben született.), aki bizonyos, hogy apátlan árva volt. Atyja vagyonos győri kereskedő, esetleg más valamilyen iparos lehetett. Az ilyenek leányait szokták ugyanis feleségül venni a győri káplán-conrectorok. Találunk ebben a korban az iparosok között igen sok előkelő nemesi származású családot is. Győrbe ebben az időben messzebb vidékről is eljártak a lutheránus papok menyasszonyért.  Fel kell tennünk, hogy Varga Anna is a Győrben akkortájt uralkodott pietikus, komoly vallásos szellemben nőtt fel. Ellenkező esetben a már érett és szigorú pietista erkölcsű Bárány György nem kívánta volna élettársul maga mellé. S csak az előbbi feltevés alapján gondolható el az a 44 évig tartó (1713-1757) harmonikus, boldog, szép családi élet, melyet Bárányék folytattak. 11 gyermekük közül több is lelkész lett.

A Bárány házaspárt a legtisztább hitvesi szeretet fűzte egybe. Erre kell következtetnünk már azokból a követelésekből is, melyeket Bárány György a lelkészek és tanítók családi életével szemben felállít. A nagyvázsonyiak is azzal próbálják a gyönkiekkel „megszökött” papjukat visszacsalni, hogy gyermekeivel együtt visszafogják a feleségét. Számítottak rá, hogy Bárány vissza fog térni a párjához, mert tudták, hogy papjuk igazán szereti a feleségét. Ha csak Báránynak a hitveséhez való szeretetén s nem igen erősen kifejlődöti hivatástudatán múlt volna, talán be is vált volna a vázsonyiak számítása. De Bárány mindenkor mindennek fölibe helyezte a hivatásának ismert kötelességének teljesítését. Csak így tudott egy és fél évig hitves és gyermekei nélkül Gyönkön élni.

De Bárány Györgyné tisztelendő asszony, ki valószínűleg a tolnai esperesség első lutheránus papnéja, de mindenesetre első főesperesnéja volt, meg is érdemelte, hogy egy olyan kiváló férfiú, mint papi hitvese, szive mélyéből szeresse és megbecsülje. Hűséges szeretettel állt hitvese oldalán. Szerető szívvel és hűséges lélekkel osztotta meg férjével küzdelmes, fáradságos nem egyszer veszedelmektől fenyegetett életének minden munkáját, gondját és örömét. Igazi hitvesi hűséggel gondozta férjét s páratlan anyai szeretettel számos gyermekét, kikkel Isten megáldotta házaséletüket. Luther Márton hitveséhez, Bóra Katalinhoz hasonló, erélyes, gondos és takarékos háziasszonynak kellett lennie Bárányné tisztelendő asszonynak, aki nagy körültekintéssel és gonddal vezette ura gazdaságát. Merthogy Bárány György sokoldalú munkássága mellett azzal nem törődhetett, az bizonyos. Hűséges hitvese vállára nehezedett ez a feladat. S Bárányné derekasan megállta a helyét mint gazdaasszony is. Ha nem így lett volna, Bárány Györgynek sok könyvkiadásai mellett, melyekre nem egyszer ráfizetett, a sok vendég mellett, aki papi házában szíves, keresztyéni fogadtatásra talált s a sok gyermek mellett, akik asztalát körülülték, nem telt volna annyi jótékonyságra és mások megsegítésére, mint amennyit saját feljegyzése szerint ilyen célra fordított. 

Isten áldása mellett a jól gazdálkodó, takarékos tisztelendő asszony érdeme volt, hogy Bárány Györgyről fia ezt írhatta:
“Kevés jövedelmed, csuda mint győzhetted a nagy adakozást, de Isten érette Házadra áldását nagy bősségel tette, S tapasztalhattad, hogy igaz Ígérete”.

Bárányné háziasszonyi kiválósága mellett tesz tanúbizony-ságot az is, hogy olyan előkelő úr, mint Mercy gróf, unokaöccsét és örökösét egy esztendőre a lőrinci lutheránus paplakba adva Bárány esperesre bízva nevelését és oktatását. Hogy, Mercy ezt megtette, ebben nemcsak Bárány kiválóságának, hanem derék hitvese háziasszonyi jóhirének ís volt része. Tudott ő előkelő grófi sarjat is nevelni ápolni, és gondozni. S hogy Mercy Claudius gróf Bárányt nemcsak tudományáért és elkölcséért, hanem külső, úri megjelenéséért is becsülte és szerette, abban is része volt a férjét hűségesen gondozó hitvesnek.

Nem tartozott azok közé a papnék közé, kiknek mindegy, hogy férjük külsőleg is hogyan jelenik meg a világ előtt. Hogy Bárány János azt írhatta atyjáról: „Szennyesség nélkül volt tiszta öltözete”, ennek nemcsak Bárány esperesnek a belső lelki tisztasággal rendszerint velejáró külső tisztaság és rendszeretete volt a magyarázata, hanem Bárányné tisztelendő asszony tisztaság és külső csíny iránti érzéke is. Jó híre volt a lőrinci papné házának az egyszerű hívek körében is. Cselédlányait egyiket a másik után viszik el a keze alól feleségnek. Jó bizonyítvány volt egy leány számára az, ha egy ideig Bárányné tisztelendő asszony házában szolgált.

De nem csak mint hitves és háziasszony, hanem mint édesanya is minden tiszteletet és megbecsülést megérdemel Bárányné. A jó Isten bőven adott neki alkalmat édesanyai hűségének és szeretetének a megbizonyítására. Házaséletét az anyakönyvek tanúsága szerint 11 gyermekkel áldotta meg az Isten. Beszédes tanúbizonyság ez Bárányék házaséletének tisztasága mellett. Bárányné tisztelendő asszony nem félt a gyermekáldástól, sem hiúságból, sem kényelemszeretetből. Minden második vagy harmadik évben megszaporodott eggyel Bárányék házában a gyermekfejek száma. Gyermekeik nevük, születési évük és szülőhelyük szerint a követ-kezők voltak:

A keresztet is Isten akaratán megnyugvó lélekkel s keresztyéni megadással viselte el s annál nagyobb gonddal ápolta, nevelte megmaradt gyermekeit. Már mint özvegy 1758. egy évvel férjének halála után érte meg Bárányné azt a szomorúságot, hogy János fiát, a felpéci lelkészt és püspököt kellett látnia sirbaszállani férfikorának teljességében, 42 éves korában. Éppen legfiatalabbik fiának születése napján halt meg s gyermekének első sírása lett az ő halotti éneke.

Amily hűséggel és szeretettel gondoskodott a jó Bárányné férje és gyermekei testi jólétéről, ugyanannyi hűséges szeretettel gondozta a buzgó Bárány lelkileg hű párját és gyermekeit. Aki annyi hűséggel és nyomatékkal buzdította és intette lelkésztársait a családjukkal naponként való házi istentisztelet tartására, naponta gyűjtötte maga köré bibliaolvasásra és imádkozásra családját. Bárányt, aki annyi hűséggel gondozta a reábízott híveket, csak ugy tudjuk elgondolni, mint övéinek is hűséges lelkipásztorát, így a Bárány-gyermekek mind kegyes, istenfélő szellemben növekedtek fel s nemcsak testben, hanem lélekben is napról-napra gyarapodtak. Örömük telhetett Bárányéknuk gyermekeikben később is. Megérhették azt, hogy legidősebb fiúkat, Jánost, a felpéci papot, esperessé majd a kerület püspökévé is megválasztották.

1756-ban István fiuk kistormási majd varsádi lelkész lett. Egyházmegyéi 1746-ban előbb alesperessé, 1768-ban pedig főesperessé is megválasztották. István fia Gábor is (szül. Sárszentlőrincen 1737) kis-tormási lelkész volt 1764-69.

Igy Bárányék unokáiból is került lelkész sőt esperes is.              Bárány János püspöknek a fia, ugyancsak János, (szül. Felpécen 1758. I. 15.) előbb a győrmegyei Felpécnek, majd 1789 őszétől számos éven át a tolnamegyei Bálaapátinak volt a lelkésze. Tekintélyes könyvtárának és kéziratgyűjteményének az egyházmegyének való odaajándékozásával ő lett a Bonyhádi Főgimnáziumban őrzött egyházmegyei könyvtárnak és levéltárnak a megalapítója.

Ennek testvérbátyja, Pál, (Született:Felpéc 1748. jan. 22., meghalt Varsád 1806. nov. 20.) 1772-1778-ig Várpalotának, majd 1778-1806-ig Varsádnak volt a lelkipásztora. Őt is alesperessé választotta meg egyházmegyéje (1796-1806), sőt rövid ideig a főesperesi tisztet is viselte. Balogh Ádám püspök halála után 1771-ben Perlaky Gábor nemeskéri és Vidos Imre kertai lelkészek mellett Bárány Pál püspökjelölt is volt). Az ő felesége volt Nagy István püspök, sárszentlőrinci lelkész Rozinka nevű leánya (szül. Várpalota 1758. VII. 4., megh, Varsád 1787. IV. 4). Fiukat, Bárány Pál fiscalist tette meg Nagy István püspök tekintélyes vagyonának örökösévé.

János fiuk felesége a Felpécen született N. Falaky Erzsébet volt. István fiuk első felesége Nemes Domokos Anna, Nemes Domokos Sámuel, nagyvázsonyi földbirtokos, és Nemes Kisfaludy Zsuzsanna leánya volt. Másodszor nőül vette Sartorius Szidónia Zsuzsannát, Sartorius Dávid „von Rtndsnau” tescheni sóhivatalnok és Palfoúr Sarolta Eleonora Beata bárónő leányát. Harmadik hitestársa Bárány Istvánnak pedig Fábry Zsuzsanna volt.

István fiuk két első feleségének korai halála által is nagy szomorúság érte Bárányékai, kiket gyermekeikhez és családjukhoz mindvégig a legbensőbb szeretet kötelékei fűztek.

Egyik leányukat, a Lőrincen 1729. született Erzsébetet, 1745. Hajnótzy Sámuel „majosi bábsütőlegény” veszi feleségül, kit később bizonyosan apósa kedvéért a Mercy grófok kölesdi gazdatisztjükké fogadtak meg s ki 1754-től Mokry néven szerepel.                           Az ő fiuk Hajnótzy József szomoru sorsa lesz a mártirság, mert kivégezték a Martinovics-féle összeesküvésben. 

Bárány esperesék gyermekeiről vannak tovàbbi informàcioink is, itt most a hosszú és komplikált további felsorolását a gyermekeknek és az unokáknak mellözzük. Ezek az adatok megtalálhatok: Schmidt János: Szeniczei BÁRÁNY GYÖRGY ÉLETE ÉS MUNNKÁSSÁGA 1632-1757 c. könyvében.

Szeniczey Bárány György esperes vére csergedezik még a Noszlopy, vessei Vessey-családok, Berzsenyiek és Op(p)elek egyes ágainak ereiben is. 

Összeállitotta: OLM

Források:

1. A Szeniczei BÁRÁNY család története Összeállította: Bárány Imre
2. Horváth Gyula: A Bárányok története (a honlap sajnos nem elérhető mostanság)
3. Schmidt János: Szeniczei BÁRÁNY GYÖRGY ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA 1632-1757
4. dr. Nagy Iván: Magyarország családai
5. Győr Megyei Levéltár
6. Győri evangélikus Egyház Anyakönyvei
7. Payr S.: Egyháztört. eml. 363. 1.
8. Hrabovszky Gy.: Dunántúl prédikátorai 18. 1.