Az ISMERETLENEK – az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 170-171-ik évfordulója alkalmából

Az ismeretlen Görgei című időszaki kiállítás megnyitója alkalmából (2019. januàr 15-én 10 órakor a Magyar Nemzeti Múzeum Disztermében) érdemes megemlékezni Berzsenyi Lénárdról is, akiröl Simon V. Péter történész állitott össze többek között egy könyvet is, Barsi József börtönnaplója alapján – “Utazás ismeretlen állomás felé, 1849-1856 Berzsenyi Lénárd rajzai az olmützi foglyokról” cimmel.

Berzsenyi Lénárd az olmützi várbörtönben a magyar forradalom és szabadságharc legnagyobb méretű és forrásértékű galériáját alkotta meg.

Összesen 132 fogolytársát (és saját magát) örökítette meg különböző méretű és különböző technikával készült képein; az ismert másolatok száma több száz. A kezdetleges rajztudással készült, dilettáns arcképek voltaképpeni becsét nem azok esztétikai értéke, hanem az arcképcsarnok keletkezésének körülményei, a képegyüttes tematikai egysége, mindenekelőtt azonban a képek hátoldalán olvasható jegyzetek adják.Többet erröl a linkeben, cikkünk alján.

Érdekes, hogy az 1988-ban megjelent könyv címe is az ismeretlen szót használja, ami a két – képeinken már idős korú hadseregparancsnokra és a huszár ezredesre is ráillik.

Berzsenyi Lénárd huszár ezredes a Görgeinek alárendelt 1. hadsereg VII. hadtestének kötelékében a lovassági hadosztály élén harcolta végig az önvédelmi háború utolsó hónapjait.

Görgei budai főhadiszállásán kelt hadseregparancsa 1849. június 26-án a II. hadtest parancsnokává nevezte ki, s ezzel mintegy a tábornoki rangot is kilátásba helyezte számára, amit betegségére hivatkozva Berzsenyi visszautasított. Ki tudja, talán Lénárd bácsi is oka volt Görgei végső döntéseinek?

Görgeiről sokat olvashattunk eddig, elég sok mindent tudunk is róla, az időközben napvilágra jutott, kezdetekkori sablonos áruló képet cáfoló – munkákból. Egy igazi, nagytudású katona volt, aki mindenkor a hivatása szerinti legjobb katonapolitikai és embereit a fölösleges vérontástól megóvó döntéseket hozta (volna), ami egyre kevésbé illett a kossuthi érzelmi alapon vitt események irányításába.

Görgei életében sosem kapott elégtételt, a magyar nemzet gyűlöletétől kísérve halt meg, valahol részben elfeledve. Talán ezért is viseli a kiállitás az “ismeretlen Görgei” cimet, mert őt, az embert még a mai napig sem ismerhettük meg igazán.

Remélhetőleg a kiállitás révén Görgei visszakapja a becsületét is, és nem marad örökre és 170 év után is az “áruló”.

Ugyanakkor reméljük azt is, hogy az “ismeretlen Görgei” kiállítás és több éves igyekezetünk révén az elfeledett, sokszor nem is ismert szabadságharcos hősöket,akik az olmützi börtönben raboskodtak, hamarosan Berzsenyi Lénárd képei révén végre megismerhetjük, magával az ismeretlen festővel együtt.

Berzsenyi Lénárdról már irtunk korábban is, pl.itt is, kattints ide!

Ez a festmény Szakál Tóni bácsi munkája (Kemenesmagasi, Berzsenyi Lénárd emlékszoba), Berzsenyi Lénárdot a Miklós huszárok egyenruhájában ábrázolja, visszafiatalítva 1848-49-re.