Összeállította: Oppel Lea Marianna, 2020. 10. 31.

Luther und Calvinus / Luther és Kálvin
Ein Herr ein Glaube und eine Taufe ein Gott und Vater aller.
LUTHER ÉS KALVIN EGY HIT ÉS A KERESZTSÉG. EGY AZ UR, KI MINDENEKNEK ISTENE, ÉS ATTYA

A reformáció napját, vagy a reformáció emléknapját  az evangélikus és református keresztények október 31-én ünneplik annak emlékére, hogy 1517-ben ezen a napon függesztette ki Luther Márton a wittenbergi vártemplom ajtajára a bűnbocsátó levelek árusításával kapcsolatos 95 tételét (újabb kutatások szerint a tételeket Luther a legvalószínűbben először levél útján juttatta el feletteséhez, a megyés püspökhöz, nem pedig a templomajtóra szögezte ki). Svájcban november első vasárnapja a reformációs vasárnap, amely szintén összefügg a wittenbergi reformációval.  

Nem sokkal később Kálvin János és Ulrich Zwingli is Svájcban is elindította új, független vallási mozgalmát. E mozgalmak tagjait a pápasággal szembeni tiltakozás („protestálás”) miatt protestánsoknak nevezték, a kereszténységnek ekkor kialakuló nagy ága a protestantizmus.

A reformáció egyes irányzatainak szétválása a különböző protestáns egyházak, felekezetek kialakulásához, majd megerősödéséhez vezetett. Ezek közül az evangélikus egyház (más néven lutheránus egyház) és a református egyház a legismertebbek.

Részlet a Luther című filmből:
– „Luther Márton, visszavonod-e amiket írtál?
– Ha én visszavonnám a műveimet, nemcsak ajtót, hanem kaput nyitnék e szörnyű istentelenségnek. Mutassanak a tévedéseimre az Ige alapján és visszavonom minden művemet és máglyára vetem. Hacsak nem győznek meg a Szentírás és a józan ész alapján, és nem pápákkal vagy zsinatokkal, amelyek oly gyakran ellent mondanak önmaguknak, az én lelkem Isten Igéjének foglya marad. A lelkiismerettel szembeszállni helytelen és veszélyes. Nem tudom és nem fogom visszavonni. Itt állok,… mást nem tehetek,… az ÚR velem…”

A filmhez a link (megnézhető, jó minőségben):                       

Ez az ünnep a magyarországi reformációt illetöen több okból is érdekes számunkra (családainkhoz is kapcsolódva). Itt most a Szeniczey Szeniczey Bárányokról emlékezünk meg első sorban.

A „Bárány” név már a XVI. században is szerepel a felvidéki evangélikus egyház történetében. Bárány György néven már 1554-ben (37 évvel a „Wittenbergi Káté“ kitűzése után), tanult egy magyar ifjú – Melanchton Fülöp rektorsága idején – a wittenbergi egyetemen, kiről  gyanítjuk, hogy Szeniczey Bárány György esperesnek valamelyik elődje volt, (Beled, 1682 – Szentlőrinc, 1757. július 1.) evangélikus lelkész, Bárány János felpéci lelkész, szuperintendens édesapja, a pietista teológiai irány kiváló magyarországi képviselője, több oktatásról szóló mü irója, lelkész, az Oszövetség, Luther, stb. akkori fordítója. 

A családra vonatkozó feljegyzések szerint Bárány esperes édesatyja, György (II.) 1629 körül született (1629. vagy 1631.) a családi birtokon, tehát Szenicen vagy Berencen.

Szeniczey Pál naplófeljegyzései szerint tótul beszélt s magyarul csak törve. Részt vett a törökök elleni háborúban. Rokona, Szeniczey István veszprémi püspök eleinte téritette, majd üldözte. Ezért elbujdosott és igy került a Sopron megyei Beledre, ahol békén élt 1691-ig.

Vallási üldözések miatt a XVII. és XVIII. század fordulóján nem egy felvidéki evangélikus család került a Dunántúlra, majd az 1713-ban alakulni kezdett tolnai esperességbe, s játszott itt előkelő szerepet egyházunk történetében.

A Bárányok nemesi előnevüket a Nyitra vármegyei Szenicen élő elődeitől kapta. Címer: kék mezőben,zöld pázsiton jobbramenő ezüstszínü bárány, felemelt jobb lábával hosszúnyelü vöröskeresztes fehér zászlót tart (néha vörös zászló fehér kereszttel), jobbról aranyfélhold, balról hatágú aranycsillag. Sisakdisz: a pajzsalak. Takarok: kék-arany, vörös-ezüst. Néha a családi címerben a bárány helyett vörös mezőben zöld pázsiton ágaskodó aranyoroszlán szerepel, mely jobbjában görbe kardot tart  (Daróczy Zoltán, Nemesi évkönyv 1925-1926. évf. 275. 1.).

A Szeniczey Bárány címer a varsadi templomban (ma)

A szerző megjegyzése: az 1933-ban elfogadott Magyar Református Egyház címere sokban  hasonló a Szeniczey Bárányok cimeréhez, lsd. itt: Református Egyház címere

Szeniczey Bárány György az elsők között tartotta fontosnak a magyar nyelv ügyét a vallásgyakorlásban és az oktatásban.

A hazai pedagógiai szakirodalmat Francke egyik művének magyarra fordításával ő nyitotta meg. (Oktatás a gyermeknevelésről. 1711.) Ő alapította meg a sárszentlőrinci és a helyi evangélikus közösséget. Kiemelkedő egyházszervező tevékenysége és jelentős teológiai munkássága okán Szeniczey Bárány Györgyben ma a magyar evangélikus egyháztörténet egyik nagy alakját tisztelhetjük.
Iskoláit Győrben, Pozsonyban, Eperjesen és Halléban végezte. Halléban adta ki 1711-ben a fent emlitett, első jelentős munkáját és itt avatták lelkésszé is. Hazatérése után régi győri iskolájában tanárként és segédlelkészként működött. Innen került el 1713-ban Nagyvázsonyba papnak. Néhány évi szolgálat után itt következett be életének legnagyobb fordulata.
Ő maga így írt erről:
„Isteni küldetésnek tekintettem, hogy a tolnai híveket összetartani elmenjek“. Ennek előzménye egy korábbi, meghatározó élménye volt. 

Még külföldi tanulmányaihoz gyűjtött adományokat, amikor egyszer egy bizonyos báró Petróczy Istvánnéhoz jutott el, akinek férje törökországi száműzetésben Thököly mellett halt meg. Ennek előtte Thököly hiába hívott magukhoz protestáns lelkészt, hogy lelki gondozójuk legyen, egy sem vállalkozott erre. Ezen felháborodva Petróczyné megfogadta, hogy semmiféle akadémiát többé támogatni nem fog, mivel tapasztalná, hogy egy deák sem tanulna valóságosan Istenért, hanem csak a könnyű életért.
(Családunkban többeknek is pozitiv szerepe fűződik Thökölyhez, pl. majd 200 évvel a fenti eseményt követően, Thököly úJratemetésével kapcsolatban Késmárkon, melyben Dr. Oppel Jenő késmárki, késöbb ceglédi főgimnáziumi tanár játszott fontos szerepet (melyről egy másik cikkünkben is megemlékezünk majd hosszabban)).
Bárány György a fentiek miatt megszégyenülvén, Isten előtt fogadást tett, hogy ha szinte Tatár országba esnék hivatala, mégis elmenne, ha mindjárt nagy nyomoruságára fogna is szolgálni. És ez a fogadás hajtotta őtet Tolnába – írja az esetről fia, Bárány János.

Már Nagyvázsonyban volt lelkész, amikor sürgős hívásra Péterváradra igyekezett, hogy ott egy sebesült főtisztet meggyóntasson. (Pétervárad ma Újvidék városrésze. 1716. augusztus 5-én itt aratott nagy győzelmet Savoyai Jenő a törökök felett.) Bárány korábbi fogadásának eleget téve indult el a hosszú útra.
Útközben találkozott össze a gyönki lutheránusok kis csoportjával, akiknek megtetszett a pap, és mindenáron őt akarták a korábban menesztett lelkipásztoruk helyére megnyerni. Bárány György, később visszatérve, be is jelentette a vázsonyiaknak, hogy elmegy, de azok nem vették szándékát komolyan. Amikor megjelentek érte a gyönkiek, mindenféle módon marasztalni akarták papjukat, ő azonban, tartva magát ígéretéhez, éjnek idején titokban elszökött új híveivel Vázsonyból Gyönkre. Hogy meg ne akadályozzák ebben, feleségét, gyermekeit és minden holmiját hátrahagyta. Családját csak fél év múlva engedték utána. Mindez 1718-ban történt. 

Egy év múlva, 1719 tavaszán már a györkönyi gyülekezetet szervezte, és elkezdte annak anyakönyvét vezetni, ahová a „Megkereszteltettek, Hiteztettek [házasságot kötöttek] és Meg hóltak feljegyeztettek“. Három évig maradt Györkönyben, ahol magyar és német ajkú híveket kellett egy közösséggé szerveznie. Nehéz dolga volt. Mind a magyarok, mind a németek külön paplakot és imaházat építettek maguknak, csak a lelkészük volt közös. A két nemzetiség azonban nehezen fért meg egymás mellett.

Valószínűleg ez az oka annak, hogy 1722-ben Bárány György személyesen elkérte Mercy Claudius gróftól lőrinci pusztáját, s 8 magyar családdal elhagyva Györkönyt, ott alapította meg a mai sárszentlőrinci gyülekezetet. Ezt követően három év kivételével, amit Dörgicsén töltött el, haláláig Sárszentlőrincen szolgált.

Elhunytakor, 1757. július 1-jén fia, az akkor már püspök Bárány János egy 82 versszakos költeményt írt, amelyben végigköveti apja életét és lelkészi pályafutását, kiemelve erényeit. Méltán teszi ezt, hiszen már a kortársak is felfigyeltek tehetségére, lelkészi kvalitásaira. Ennek köszönhető, hogy még mint györkönyi papot éri a kitüntetés 1720-ban, hogy a tolnai egyházmegye esperesévé nevezik ki.

1722-ben a Györkönyben egyházlátogatást végző katolikus bizottság latinul írt jegyzőkönyvében a „circumspectus és a providus“ jelzővel illeti, azaz körültekintő és gondos lelkésznek tartja. Míg ugyanebben az időben másutt elüldözik a protestáns lelkipásztorokat, kiváltképpen a reformátusokat, Bárány Györgyöt nem bántják, sőt a györkönyi lutheránus papról a legnagyobb elismeréssel beszélnek a katolikus klérus tagjai is.

Írásaival is hozzájárult ehhez a megbecsüléshez. Már említett 1711-es munkája ahhoz nyújt útmutatást, hogyan kell az ifjúságot istenfélő, erkölcsös hazafivá nevelni. 1733-ban újabb neveléstani műve jelenik meg, „Panoplia catholica, azaz Lelki Fegyverház minden kereszténynek kiváltkép az Oskolában járó Gyermekeknek idvességes felfegyverkeztetésekre“.

1740-ben Lefordította az Augustana confessiot, az Ágostai hitvallást, valamint 1754-ben egyik barátjával közösen az Újtestamentumot. Továbbá megírta latin nyelven a tolna-baranya-somogyi esperesség történetét 1715-1742-ig.

Szeniczey Bárány György kézírása

Példás keresztyén családi életével követendő mintát adott híveinek. Varga Annával 1713-ban Győrben kötött házasságából 12 gyermeke született: öt fiú és hét leány. Két lányuk györkönyi éveik során jött a világra. Egy fiú- és két leánygyermeküket még kiskorukban elveszítették.

A családból többen is Bárány György hivatását követték. Az elsőszülött fiút esperessé majd püspökké választották.           János Felpécen volt lelkész. István fiuk kistormási majd varsádi lelkész lett, akit szintén esperessé majd főesperessé választottak. Bárány Jánosnak ugyancsak János fia bátaapáti, annak bátyja, Pál varsádi lelkész volt. [2]
Szeniczei Bárány György egyik munkája, “A tolna-baranya-somogyi esperesség története 1715—1742.” nyomtatásban is olvasható. [3]
Bárány János püspöknek atyja, Szeniczei Bárány György halálára írt emlékversei. Felpécz, 1757. július 1.
Részlet: 

1. Atyám, édes Atyám, Izrael szekeri,
Jaj mint múlnak tőlünk Lovagos ezeri,
Halálod szívünket csüggedéssel veri,
Midőn koronáját hited Úrtól nyeri.
2. Bárány György! Istennek megpróbált szolgája,
Végződik már harczod s futásod pályája,
Nem ijeszthet többé kisértet órája,
A melyet jövendöl harag trombitája. [4]

Szeniczey Bárány György leányági leszármazottai is sokszor evangélikus lelkészhez mentek férjhez, ill. kötődtek szorosan az evangélikus egyházhoz, alapítottak evangélikus gyülekezeteket. A mai napon is számos utodjuk a lelkészi hivatást választotta.
Pár ismert személyiség az 1800-as évekből: Turchányi Gábor tési ev. lelkész, Johann Carl Anton és fia Oppel Károly kővágoőrsi, ill. keszthelyi gyülekezet- és templomalapitók.
A névsort egy másik alkalommal részletesen ismertetjük.

Összeállitotta: Oppel Lea Marianna, 2020. 10. 31.

Források a https://reformacio.mnl.gov.hu/orokseg/szenicei_barany_gyorgy_evangelikus_lelkesz – hez:
[1] http://kitud.kkmk.hu/web/guest/wiki/-/wiki/Main/Szeniczei%20B%C3%A1r%C3%…
[2] http://www.gyorkony.hu/content/history_05.html
[3] https://library.hungaricana.hu/hu/view/EvangelikusPayrSandorMuvei_001_EE…
Payr Sándor: Egyháztörténeti emlékek. Forrásgyüjtemény a Dunántuli Ág. Hitv. Evang. Egyházkerület történetéhez. I. kötet. Sopron 1910.VII. Az 1681. után három esperességre összeszorult egyházkerület emlékei.C) A tolna-baranya-somogyi esperesség 350-358.
[4]https://library.hungaricana.hu/hu/view/EvangelikusPayrSandorMuvei_001_EE…
Payr Sándor: Egyháztörténeti emlékek. Forrásgyüjtemény a Dunántuli Ág. Hitv. Evang. Egyházkerület történetéhez. I. kötet. Sopron 1910.VII. Az 1681. után három esperességre összeszorult egyházkerület emlékei.C) A tolna-baranya-somogyi esperesség 359
http://www.evelet.hu/archivum/2007/27/011 – a síremlék megkoszorúzása 
https://library.hungaricana.hu/hu/view/EvangelikusMonografiak_007/?pg=8&…
Schmidt János: Szenicei Bárány György élete és munkássága 1682–1757 (Györköny, 1939)I. Szenicei Bárány György élete