Edward Hicks festménye Noé bárkájáról

Most 2020-ban, a vírus mindent a feje tetejére állított. Le kellett mondanunk életünk megszokott rendjéről, sőt karenténba is kellett vonulnunk.

A gazdasági bizonytalanság megkérdőjelezi a jövőnket. Érezhető a levegőben lévő feszültség, nő az erőszak kockázata. És amikor ez megtörténik, a legtöbb érintett a nők és a gyermekek. A korona svájci kitörése elött 53 eset volt naponta ismeretes. Az elszigeteltségben erős elhatározást igényel az, hogy a következő pillanatban ne törjön ki a veszekedés, vagy verekedés. Szükségünk van a remény szikrájára, egy ablakra, ahonnan világosság árad ránk.

Ne higyjük, hogy először velünk történik meg  ilyesmi, egy ilyen helyzet a világtörténelemben.  Az első feljegyzett és „dokumentált” izolációs eset Noé története a bárkával.

A Biblia leírása szerint Noé bárkája egy nagy méretű hajó volt, melyet Noé Isten parancsára épített, hogy megmentse családját és a Föld állatvilágát az özönvíztől. A történet a Bibliában, Mózes első könyvének (Genezis) 6–9. részeiben olvasható.

Mikor a bárka elkészült, Noé, családja és az állatok bevonultak a belsejébe. Az özönvíz ellepte a legmagasabban fekvő hegyeket is, és nem maradt életben egyetlen szárazföldi élőlény sem, kivéve a bárkán levő Noét, családját és az állataikat. 150 napig tartott az utazás esőben és viharban, de ez az izoláció – „bárka-karantén” – megmentette őket a biztos haláltól.

Nem könnyű elképzelni, milyen viszonyok között telt az  idő a hajó belsejében. Erről nem szól a történet, csak találgathatunk. Kellemes luxusutazás biztosan nem volt. Egy idő után a helyszűke ember és állat számára is nehézkes lett. Az állatok ki akarnak menni, az emberek elveszítik a tartásukat.

Hasonlóan a mi XXI-ik századi karanténunkhoz, home-office-os életünkhöz. A lakás szűkös, amikor mind otthon vagyunk. A  hűtőszekrény üres, a konyha, a fürdőszoba foglalt. Nehéz ebben az eseteben türelmesen és szeretettel viszonyulnunk a hozzánk legközebb állókhoz.

Az ötletek és gondolatok szerencsére szabadok még az elszigeteltségben is és Noénak is támadt egy ötlete. Kinyitotta az ablakot a fény felé a hosszú sötétség után és először egy hollót majd egy galambot engedett szabadon, de azok nem találván szárazföldet, visszatértek a bárkába. Hét nap múlva újra egy galambot engedett ki, mely csőrében egy friss olajfahajtással tért vissza. Noé, a  családja és az állatok így megmenekültek.

A veszélyben nyugodtnak, bátornak maradni, a válságban másokról gondoskodni, a pusztulásban a remény szikráját megtartani és felfedezni, mi is a kötelességünk. Ez egy ősrégi tapasztalat, amelyet mi is használhatunk, ha szűken vagyunk. Nyissunk ki egy ablakot a fény felé.

A szeretet kicsiben és ebben a kis közösségben otthon kezdődik, amely nem óriási romantikus érzelmekben nyilatkozik meg, hanem tiszta és bátor elhatározásból indul.
A szeretet otthon kezdődik, és ezzel nem ér véget, tovább és kifelé ragyog.

Ezekkel a gondolatokkal kivánok áldott szép Adventot!
Oppel Lea Marianna