Többen is összegyűltek szombaton a Berzsenyi Dániel halálának 182. évfordulóján tartott emlékünnepségen a niklai temetőben, ahol felavatták hazánk nagy ódaköltőjének felújított sírhelyét.

Sajnos a mostani szervezők a  Berzsenyi Család nagy részét  is elfelejtette meghivni az ünnepségre, igy az ükunokák közül – Lenke, György, Zoltán – egyedül Dr. Berzsenyi Zoltán és felesége voltak jelen a többszáz főt számláló nagy családból.

 
Lehet, hogy a hideg, havas idöjárás is oka a kis számú megemlékezőknek, de meglepő, hogy az eddigi megemlékezések fő szervezőjéről is elfeldkeztek a mai szervezők, a Bölcsőd Sirod Egyesületről, melynek elnöke az elmaradt meghivó ellenére is letette kegyeletének koszorúját Zolnainé Nábrádi Györgyivel.

A Berzsenyi Családi Egyesületet egyáltalán nem kapott értesitést, igy nem is tudott családi delegációt küldeni – pedig szivesen tette volna.

– Sokat jelent a településnek, hogy felújították a síremléket – mondta lapunknak Fülöpné Kesztyüs Ágota polgármester. – A régi niklaiak is és a mostaniak is nagyon tisztelik a költőt, ápoljuk az emlékét.

Megújult a síremléket körbeölelő kerítés, az ott található obeliszk, valamint felcsiszolták a márvány síremléket is – tudtuk meg a falu vezetőjétől. A felújítást a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság kezdeményezte, s a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság, valamint a Nemzeti Örökség Intézete segítsége révén valósult meg.

Az Egyházasberzsenyi Berzsenyi Család és Egyesület nagy köszönettel fogadja a fenti intézményeknek a nagy anyagi áldozattal járo síremlék felújjitását, azonban nagymértékben sajnálja, hogy mindezt utólag tudhatta csak meg és néhány családtagon kivül nem volt lehetősége az ünnepségen részt venni.

– A megújult síremlék talán zarándokhely is lehet – mondta Szakály Sándor, a kezdeményező társaság elnöke. – Talán nem lenne haszontalan, ha minden somogyi diák egyszer legalább eljutna Niklára, megnézné az emlékházat, a könyvtárat, megtekintené a síremléket, s elgondolkozna azon, miért fontos az együvé tartozás, a nyelv és a kultúra, ami összeköt bennünket.

Szakály Sándor köszöntőjében kiemelte Boross Pétert, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnökét, aki szintén sokat tett azért, hogy megvalósulhasson a felújítás.

– A Berzsenyire olyannyira jellemző mélabú, de ezzel együtt a szenvedélyes, tüzes nekibuzdulások, a hazáért való aggodalom és a magány keresése egymást átjárva és egymásba olvadva adják ennek a páratlan költészetnek az esszenciáját – mondta Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke. – Lehet igazság abban, hogy a nagy költők, s így Berzsenyi is valami náluknál sokkal hatalmasabb szellem szócsövei, médiumai. Hogy általuk valami időtlen nyilatkozik meg az időben, valami megfoghatatlan jelenik meg a világban.

Felújítják hamarosan az emlékházat is, miután elvették azt az utolsó kis szobát is a Berzsenyi ükunokáktól, ahol eddig ükapjuk lakóhelyén emlékezhettek még reá. Ezentul a Berzsenyi Család is csak látogató lesz majd ősei saját házában.

A Berzsenyi Család minden tagját “államositották” az 50-es években, kitelepitették és kényszermunkára vitték őket. Igy szinte semmijük nem maradt ezen a kis szobán kivül, ami 2018-tól szintén állami tulajdonná vált.

– Van feladatunk az emlékház felújítása kapcsán is, mindent el fogok követni annak érdekében, hogy mihamarabb méltó körülmények közé kerüljön a könyvtár és az emlékház – mondta köszöntőjében Móring József Attila országgyűlési képviselő, megyei fejlesztési biztos. – Nekünk, somogyiaknak büszkéknek kell lennünk a hatalmas költőre, ápolnunk kell az emlékét és segítenünk kell a települést az emlék megőrzésében.

A mi véleményünk szerint nem csak a somogyiaknak kéne büszkének lenniük a hatalmas költőre, kéne ápolniuk az emlékét és segítenünk a települést az emlék megőrzésében, hanem ez a magyar nemzet feladata volna.

Ebben a feladatban a ma élő és közöttünk szép számban járó leszármazottak óriási segitséget nyújthatnának, ha nem közösitenék már most ki őket felmenöiktöl elvett örökségéből.

Forrás: Katt ide! 

A fenti forrás alapján írta:
Oppel Lea Marianna