Gróf tolnai Festetics György, Portré, cca 1800, ismeretlen festö

A keszthelyi iskolák által 1804-től elindított nyári ünnepélyek, ahol zene, tánc, szavalat, felolvasás volt műsoron, méltán nevezhetők a Helikoni Ünnepek elődjének. Ezeken a Georgikon hallgatói, a líceum és a gimnázium tanulói vettek részt. Mivel ezek a rendezvénynek jobbára csak diákköri előadásokként, illetve vizsgaként értékelhetőek, jelen esetben kevésbé érdekesek számunkra.
Gróf tolnai Festetics György (Ság, 1755. január 1. – Keszthely, 1819. április 2.) a keszthelyi Georgikon alapítója, gróf Festetics Pál kamarai alelnök és Bossányi Júlia grófnő fia, gróf Festetics László apja, gróf Széchényi Ferenc sógora.

A figyelmet arra az öt összejövetelre kell összpontosítanunk, amelyek 1817. február 12. és 1819. február 16. között zajlottak, minden év februárjában a császár születésnapján és májusban a Georgikoni vizsgák alkalmával. Mindenekelőtt a névválasztásról kell szólni. Egyértelmű, hogy ezeket az ünnepségeket irodalmi összejövetelként kell számon tartanunk, de nem kevésbé voltak tudományos, zenei, színpadi művek bemutatásának alkalmai is. Tehát a múzsák találkozóhelye mondhatjuk és így: Helikon. Tóth István azonban „A keszthelyi Helikon nevének eredete” c. tanulmányában, amely 1980-ban jelent meg Múzeumi Kurír IV. köteteként Debrecenben, rávilágít Festetics szabadkőműves kapcsolataira. Bizonyítja, hogy Helikon Testvér azonos Festeticcsel és részben innét eredezteti az ünnepségek nevét.

Berzsenyi Dániel 1816. november 15-én egy levél kíséretében elküldte verseinek második kiadását Festeticsnek, és fájdalmasan panaszolta a grófnak: „Rumi megajándékoza engem a Georgikonnak legújabb nyomtatványival. Elhűltem-elhaltam, látván, hogy azok mind németek!”

Berzsenyi Dániel és Dukai Takách Judit

Én Keszthelyben egy magyar Weimart óhajtok látni!

A nemzetiség minden, s nincs e nélkül semmi boldogság. Minek töltjük csűreinket, ha azokat oltalmazni nem tudjuk, nem tudjuk pedig, ha nemzetiségünket elvesztjük. De engedjen meg Excellenciád e hazafiúi gyengeségemnek! Mert valóban gyengeség ily semminek, min én, a nemzetekről aggódni: Excellenciád gondolja azt, mert oly dicső épületnek rakta le tálköveit, melyet csak a haza omladéka temethet el.”

Berzsenyi tehát felvetette egy irodalmi központ megvalósításának lehetőséget, a „magyar Weimar” eszméjét. Festetics valószínűleg ekkor már érlelte magában a gondolatot: megszervezni birtokán a költők, írók, tudósok, a honorácior értelmiség összejövetelét, hisz körülbelül két hónap múlva megérkezett Niklára Berzsernyihez, Festetics helikoni meghívója.

„Azért – írja a gróf – hogy beteljesedjen a Niklai Bölcsnek, akinek dicshírét a halandóság köde el nem éri, előrevaló mondása, íme itten, Keszthelyen bőjtelő havának, azaz február 12.-én akarván Felséges Uramnak születése napját ülleni, az ifjúságot, Helikonra vezetni kívánjuk, hogy az úgynevezett declamatio által a magyar, német és deák írásszerzésben jó ízesre kapjon. De a Helikonra vezető Kalauz nekünk szükséges. Bátorkodunk tehát a somogyi Kazinczyra vetni szemeinket, és azon napra való maga-megalázásra kérni. Lesznek talán több pártfogóink is, akik hívásunkat meg nem vetik, hogy összevetett vállakkal töretlen ösvényen tanácsokat adjanak és vezéreljenek, oktatván, mint kell az idővel élni és bölcsen örülni.”

Az első Helikoni Ünnepre 1817. február 12.-én került sor. Horváth Ádám egy nappal előbb érkezett a grófi udvarba, hogy még az utolsó simításoknál segédkezhessen. „Este megérkezett Berzsenyi betegen, Kisfaludy egészségesen.” – írja később Kazinczynak. Majd megérkezett Dukai Takács Judit, Fáy Barnabás, kir. udvari tanácsos és referendárius, Szegedy Ferenc cs. kir. kamarás Zala megye első alispánja. Az ünnepség ideje alatt sem szünetelt a harc az írók, költők között, ami a nyelvújítás kapcsán bontakozott ki. Nem volt kétséges, hogy Berzsenyi és Horváth Ádám Kazinczy pártján álltak és ugyancsak kemény és hathatós érvekkel felfegyverkezve lehet csupán őt is a gróf bizalmába ajánlani. Jól tudjuk ma már, hogy Festetics nagy embernek tartotta Kazinczyt, különben nem írta volna Berzsenyinek, hogy egy somogyi Kazinczyt lát benne.

Kisfaludy Sándor: Morelli Gusztáv metszete

Az események lefolyásáról a korabeli újságok, elsősorban a Magyar Kurír, és a Hazai’s Külföldi Tudósítások számolnak be, de emberi közelségbe mégis azok a levelek hozzák, melyeket Berzsenyi és Horváth Ádám Kazinczyval váltottak.

Pálóczi Horváth Ádám (Zsigmond Kóré (1791), Vasárnapi Ujság Vol. 53, Nr 39 (September 30, 1906)

Szinte egészen apró, részletekre menő epizódokról értesülünk.Kazinczy, ha látszólag hidegen is hagyta a keszthelyi összejövetel, valójában nagyon is izgatta.

Kazinczy Ferenc (Portré: Donát János, 1812)

Olyannyira, hogy a Helikoni Ünnep napján így írt Berzsenyinek:
„Te tehát ma Keszthelyt vagy az istenek asztalánál, yuos inter recembus puruero bibis, ore nectar élj szerencséddel kedves Barátom, én oda nem mehetek, nem csak mert meg nem hivattatám, hanem azért is, mert oda nem illek.”

Ez a levél világosan bizonyítja Kazinczyt nagyon is érzékenyen érinti a „nem meghívás”, és szívesen ott lenne a helikoni társaságban. Ezt bizonyítja a levél dátuma (február 12.) és az, hogy szerencsének titulálja Berzsenyinek ottlétét.
Ha nem is jelenik meg, barátai leveleiből, az újságokból szinte mindenről tud, véleményt alkot, és ezt megosztja barátaival is. Ekkor még „bohóságnak” tartja az egész Helikont, s magának sem vallja be, hogy érez. A február 12-én este véget ért ünnepségről a Tudományos Gyűjtemény 1817. III. kötetében „egy jelen volt vendég” (Kisfaludy Sándor) közölt lelkes cikket „A keszthelyi Helikon” címmel.

Erre a tudósításra gúnyosan és lenézően, ám felettébb gyanús szemmel írt visszhangot a bécsi Vaterlandische Blatter für Österreich 1817. évi 5. száma. Idézem egy részét: „Őfelsége a császár és őfelsége a császárné születésnapja alkalmából rendezett ünnepélyek leírás. Az ilyesmi voltaképpen politikai röpiratokba való. Mi nem láttunk semmi tudományos szempontból jelentőséget az ilyen ebédekben és vacsorákban…”

Vagyis, írja Merényi Oszkár a bécsi újság szemében az a keszthelyi Helikon-ünnepély, amely költőnk számára egy új magyar világ kezdetét jelentette, csupán egy gyanús politikai lakmározás volt, amelyre célzatos tudósítás mintegy a rendőrség figyelmét is felhívta a biztonság kedvéért.

A Tudományos Gyűjtemény imigyen utasította vissza a bécsi újság támadását: „Sok rossz akarat, irigység, vagy gonosz lélek kell ahhoz, hogy politikai lakmározásnak nevezzük az ünnepet.”

Az 1817. májusi ünnepély a Georgikoni vizsgákhoz volt kötve. A német nyelvű Vereinigte Ofner Pester Zeitung lelkesen tudósított a vizsgákról és a Georgikont az egész osztrák birodalom egyedülálló kultúrintézményének tartja, amely az új magyar kultúrtörténet csillogó fénypontja. Horváth Ádám, Dukai Takács Judit, Kazinczy Klára vettek részt az ünnepségen. Sem Kisfaludy, sem Berzsenyi nem volt jelen. Ezeken a májusi ünnepeken elsősorban a végzős Georgikoni hallgatók tudása méretett meg és mezőgazdasággal kapcsolatos dolgozatokat olvastak fel. Az irodalmi tevékenység itt a második helyre szorult.

Kazinczy ekkor sem volt Keszthelyen. Még márciusban megírta, megenyhülve a Helikon iránt, Berzsenyinek azt,

„amit Festetics cselekvék, az nem, az nem csak szép, hanem nagy is, ’s idővel nagy hasznot hajthat. (…) Óhajtom látni Keszthelyt miattad és Dudi miatt is, Kisfaludy miatt is, de májusban abból semmi nem lehet, erszényem sem engedi most tennem azt az utat.”

A harmadik Helikon 1818. február 12-én volt. A korábbi vendégek közül csupán Dukai Takács Judit jelent meg.

Festetics ekkor ültetett Kazinczy tiszteletére fát a Georgikon kertben. Ezt a gesztust Kazinczy mélyen megindulva köszönte meg a grófnak. És Kazinczy valóban őszintén örült a megtiszteltetésnek. Mindenkinek megírta a faültetést, és elhatározta, hogy a következő Helikonon ő is részt vesz.

Az 1818. májusi vizsgákról többet tudunk, mert hosszú leírást kapunk a Hazai’s Külföldi Tudósítások szerkesztőjétől, a Georgikon assesorjától, az ifjú gróf, Festetics Lászó nevelőjétől, Kultsár Istvántól. Horváth Ádám, Kazinczy Klára, Dukai Takács Judit voltak a gróf irodalmár vendégei, de ott volt Nagyváthy János, és sok más akkor ismert személyiség. Kazinczy megint nem jöhetett, mert vetését elverte a jég, lovai megbetegedtek. Kazinczy főleg ekkor sajnálta, hogy nem volt ott, amikor kézhez vette Horváth Ádám július 7-én írt levelét: „Keszthelyen nagyon várt voltál: leveledet a ’Gróf nagy örömmel vette…” Ezek után Kazinczy, 1819. január 3-án egy levél kíséretében megküldi dicsőítő versét a grófnak.

Az utolsó, 1819. februári ünnep nem 12-én, hanem 16-án volt. Tizenkettedike ugyanis péntekre esett és a gróf babonából nem tartotta meg az összejövetelt. Bár az ünnepségnek nagy volt a programja, mintegy 24 művet olvastak fel, Horváth Ádám észrevette: „Nem úgy ment az Inneplés, amint nekem megígérte.” (itt Festeticsre gondol) Ebben közrejátszott a gróf megromlott egészségi állapota és Asbóth János hiánya. Itt volt viszont Nagyváthy János, ki a cenzúra által kiadni nem engedélyezett munkáját olvasta fel (Magyar Földes és Zászlós Úr). Festetics halálával megszűntek a Helikoni Ünnepségek. Fia, László bár sokat áldozott kulturális célokra, a Helikoni Ünnepségek folytatását mégsem tartotta érdemesnek.

Az utókor nem egyértelműen foglalt állást a festeticsi Helikonok megítélésében. Mind a mai napig a császár születésnapjának megünneplése szálka az ítészek szemében. Már 40 évvel az utolsó Helikoni Ünnep után Toldy Ferenc megjelentette A Magyar Nemzeti Irodalom története című munkáját, ahol csupán annyit foglalkoztak a Helikonnal, hogy valamilyen keszthelyi kör félét emleget Festetics augusztussága alatt. Gyulai Pál véleménye: „Minden olya magasabb cél nélkül folytak le, melyek irodalmunknak használtak volna.” Váczy János kétszer is írt az összejövetelekről. Az első dolgozatában egyértelműen negatívan, míg a második alkalommal kissé árnyaltabban fogalmazott. Négyesy László 1921-es munkája foglalkozik első alkalommal mélyrehatóan és tudományosan a kérdéssel. A tanulmány címe: Gróf Festetics György a magyar irodalomban. Négyesy úr úgy véli, ha Festetics tovább él, talán vendégül láthatja a magyar irodalom igazi központi alakját, a széphalmi mestert, Kazinczyt is. Szerb Antal véleménye szerint az írói öntudat fokozásához ezek a több éven át megismétlő ünnepélyek nagyban hozzájárultak. Horváth János a természet leírás fejlődésének állomását látja a Helikoni Ünnepekben.

Milyennek láthatjuk mi ma a Helikoni Ünnepeket?
Keresztury szavaival érthetünk egyet, aki azt írta, hogy „jelentősége komoly volt, és hatása is méltó azokhoz, akik létrehívták. Újjászülető irodalmunk bölcsőjénél ott állnak a keszthelyi Helikon géniuszai is.”

1921-ben ünnepelték a Helikoni Ünnepek százéves évfordulóját – az első világháború miatt kissé megkésett időpontban. A centenárium megünneplésének gondolata Lakatos Vince dr., premontrei kanonok, a keszthelyi főgimnázium tanárának volt köszönhető. A szervezésbe bevonták a Kisfaludy Társaság akkori elnökét Beöthy Zsoltot. Az emlékünnepségre irodalmi és zenei pályázatok kiírására is sor került. Az ünnepség július 2-ra és 3-ra lett kitűzve. A részt vettek névsora a teljesség igénye nélkül: Horthy Miklós, Apponyi Albert gróf, Beöthy Zsolt, Szász Károly, Rákosi Jenő, Herczeg Ferenc, Kozma Andor, Négyesy László, Vass József közoktatásügyi miniszter, Zichy János gróf, Rott Nándor püspök, Sajó Sándor és mások. A korabeli összegzés (Keszthelyi Helikon. Keszthely, 1925., szerkesztette: dr. Lakatos Vince) külön megjegyzi, hogy Apponyi gróf, Vass József, Beöthy Zsolt, Szász Károly, gr. Zichy János, Rákosi Jenő és Rótt Nándor a Festetics család vendégei voltak. Festetics Tasziló herceg komoly anyagi és erkölcsi támogatást adott az ünnepséghez. Többek között az irodalmi és zenei pályázatok díját ő bocsátotta a Kisfaludy Társaság rendelkezésére.

Július 2-án fél kilenckor kezdődött az ünnep. Helyszíne a városi parkban ezen ünnepre, keszthelyi iparosok által felépített, nyolc oszlopon álló kupolás emlékmű kis tere volt. Az ünnepség nyitójaként az Iparosok Dalköre elénekelte a Himnuszt, majd Beöthy Zsolt emelkedett szólásra. Itt hangzottak el (esetenként csak részeket kiragadva a műből) az erre az alkalomra írt pályaművek, versek, dolgozatok, egyéb írások. Díjazták Négyesy László: Gróf Festetics György a magyar irodalomban és Kéky Lajos: A Dunántúl a két Kisfaludy költészetében című dolgozatát. Zenei díjat Szendy Árpád kapott Helikoni szvitjéért. Ezt követte a faültetés. Valamennyi neves magyar író, költő kapott emlékfát a Helikoni Emlékmű körül, még olyanok is, kiknek jóformán semmi közük nem volt Keszthelyhez. Az aktus azonban mindenképpen felemelő és nemes volt. Annyiban emlékeztek meg a régi faültetésekről, hogy az ásókat, öntözőket feldíszítették virággal és nemzetiszínű szalaggal.

A faültetés után a Balaton-parti Hullám étterembe vonultak ebédre – írja a korabeli tudósító. Este az Urániában előadták Herczeg Ferenc e jeles ünnepre írt színművét, A Holicsi Cupidót. Felléptek: Odry Árpád, Bajor Gizi, Cs. Aczél Ilona. A díszleteket Csathó Kálmán, a Nemzeti Színház rendezője tervezte. Július 3-án misével kezdődött a nap, amit dr. Rott Nándor veszprémi megyéspüspök celebrált. Ezt követően megkoszorúzták akkor a Fő-téren, most a kastély parkjában álló Festetics szobrot. A Helikoni Ünnepeket a Balaton-parton fejezték be aratóünneppel, majd este bállal.

1932-ben megalakult az írók Gazdasági Egyesülete az IGE, hogy az írók érdekképviseletét és segélyezését ellássa. Már alakulásának évében megrendezte a Balatoni Íróhetet, amelynek feladata volt, az írókat és az olvasó közönséget egymással megismertetni. Az Íróhét végső szakasza 1932. szeptember 9-10-11-én Keszthelyen volt. Ez a záró rendezvény egybeesett a helikoni megemlékezéssel, ünneppel. Keszthely város megbízásából az IGE helikoni pályázatot írt ki egy helikoni ódára és egy helikoni tárgyú novellára. A Balatoni Íróhét szeptember 4-én kezdődött, 9-én pedig már Keszthelyen voltak a résztvevők: Pakots József, Supka Géza, Kodolányi János, Baktay Ervin, Szántó György, Szántó Györgyné, József Attila, Terescsényi György, Nagy Lajos, Tamási Áron, Tamásiné Holitzer Erzsébet, Szegedi István, Laczkó Géza, Ligeti Ernő, Mécs László, Berda József, Fenyő László, Fodor József, Tersánszky Józsi Jenő, Erdélyi József és még sokan mások. Szállásuk Hévízen volt, amit a hévízfürdői igazgatóság biztosított. Hévízen tartották az íróhét tematikus üléseit is. Szeptember 9-én irodalmi estet rendeztek a keszthelyi Urániában. Felléptek az írók, költők, valamint a műveiket tolmácsoló színészek. Az est éjfél körül ért véget. Szeptember 10-e szombatra esett. Ez a nap a tanácskozásoké volt. Délután megalakították az IGE Zala megyei Csoportját. Díszelnökéül herceg Festetics Taszilót választották, aki az IGE megsegítésére 1000 pengőt áldozott, valamint egy telket adományozott, ahol az IGE felépíthette volna a Magyar Írók Házát. Ez azonban csak ábránd maradt. Az Urániában este bemutatták Tersánszky Józsi Jenő Magyar Képeskönyvét.

11-én az íróhét zárására megérkezett Albrecht főherceg. Ekkor volt a Helikoni Ünnepség és díjkiosztás. A nagy szabadtéri ünnepségeket ezúttal is a városi parkban lévő, 1921-ben avatott kupolás Helikoni Emlékműnél tartották. A beérkezett 20 óda és 8 novellapályázatból a két díjat Szőllősy Ferenc: A balatoni aranyhíd című novellája és Palasovszky Béla: Magyar Helikon című ódája nyerte el. Záróműsorként Paulini Béla gyöngyösbokrétásai léptek fel. Ezt ünnepi ebéd követte.

Este „balatoni díszkivilágítással” ért véget az ünnep.

Forrás:
Helikon 2016 / sajnos az oldal már nem található