Ez az ünnepnap se olyan, mint eddig –  más, mint az eddigi összes tavasz óta.
A koronavírus elválaszt bennünket, bár a legutóbbi intézkedések már nem mindenütt tiltják a gyermekek és nagyszülők (felnőttek) találkozását.

Mindannyiunk szívében az édesanya különleges helyet foglal el. Ő az, aki számára mindig mi, a gyerekei vagyunk a legfontosabbak, ő az, akivel örömünket, bánatunkat mindig megoszthatjuk, akiben mindig bízhatunk. Minden évben van egy kedves nap, amiről sosem feledkezünk meg. Ekkor köszöntjük Édesanyánkat. De honnan is ered ez a különleges nap?

Ha az anyák napjának eredetét kutatjuk, gondolatban az ókori Görögországig kell visszanyúlnunk. Rheának, az istenek anyjának ugyanis minden tavasszal ünnepséget tartottak.

Az 1600-as években Angliában az anyák napi ünnep vallási színezetet is kapott, ekkor a húsvétot követő negyedik vasárnap tartották, a családjuktól távol dolgozók is hazamehettek megünnepelni édesanyjukat.

Amerikában először 1872-ben ünnepelték először az édesanyákat Bostonban, a philadelphiai Anna M. Jarvis sokáig küzdött azért, hogy állami, és nemzetközi ünneppé nyilvánítsák, az ekkor még május második vasárnapjára kitűzött anyák napját.

Fáradozását siker koronázta, 1914-ben Woodrow Wilson, akkori amerikai elnök hivatalos ünnepé nyilvánította e napot, minden édesanya tiszteletére.

Egy idő után Európába is terjeszteni kezdték az anyák napját, jó üzletet láttak ebben a virágkereskedők és képeslap-gyártók, így elsősorban az ajándékozásra helyezve a hangsúlyt.

Te ne tedd az anyák napját a kereskedők napjává!

Magyarországon először 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első anyák napi ünnepséget, összekapcsolva a májusi Mária tisztelettel.* 1928-tól miniszteri rendelet már a hivatalos ünnepek közé sorolja.

Mára már a világban mindenfelé ünneplik az édesanyákat, természetesen nem mindenütt május első vasárnapján. Thaiföldön például augusztus 12-én nem csak az igazi édesanyákat, hanem a jelképes anyaságot is ünneplik, mivel ezen a napon született az ország anyakirálynője: Sirikiti, akit minden thai anyjának neveznek.

De azt javaslom, a történelmi kitekintés után térjünk vissza saját szülőföldünkhöz, mert annál nincs szebb és felemelőbb, ahogy mi, magyarok ünnepeljük az édesanyákat.
A legtöbb esetben vallom, hogy a legszerényebben, a szívünkben megbúvó szeretet kimutatásával tesszük, amit egy csokor virág és egy őszinte ölelés kísér. Ebben a pillanatban az összes zsörtölődés, vita vagy generációs különbség hirtelen semmivé lesz. A szeretet, a tisztelet és a megbecsülés mindezeket képes másodpercek alatt felülírni. E meghitt percekben pedig ez a lényeg! Ebben minden benne van, ami a gyerek-szülő kapcsolatot jellemzi.

Hozzátenném még a magyar Mária- és első anyák napja hagyományokhoz azt a történelmi elnevezést is, hogy Magyarország régi latin nyelvű katolikus elnevezése: Regnum Marianum, jelentése: Mária királysága.
A kifejezés abból a mondából ered, mely szerint az örökös nélkül maradt Szent István király a halála előtti napon, vagyis 1038. augusztus 14-én Székesfehérvárott a Szent Koronát és az országot Szűz Máriának ajánlotta föl.

István felajánlja országát Szűz Máriának. Ferences templom, Ferenciek tere, Budapest

A világ egyik legismertebb édesanyja Mária, Jézus anyja

Mária, Jézus édesanyja, egyike annak a kevés nőnek, akit a szentírások név szerint említenek, és az egyetlen, akinek az életét és szolgálattételét évszázadokkal a születése előtt megjövendölték.

A képet az életéről szóló egyik cikkben láttam (link a források között a cikk végén) és nagyon  találónak véltem, minden ártatlanságával és kissé aggodalmas tekintetével. A művész (Howard Lyon), aki  a fotót készitette valószinüleg azt a pillanatot akarta számunkra láthatóvá tenni, amikor Mária egyedül maradt, miután Gábriel angyal távozott.

Az olyan újszövetségi krónikások, mint Máté, Márk, Lukács és János csupán egy-egy pillanatra villantják fel előttünk Mária életét és szolgálattételét, hiszen az ő figyelmük – helyesen – a Szabadítóra összpontosul. Az ókeresztény egyház azonban a teotokosz, vagyis „istenszülő” elnevezést adta Máriának, arra emlékeztetve ezzel, hogy ő is milyen fontos szerepet tölt be az Atya tervében.

Bruce R. McConkie elder (1915–1985) a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőket írta: „Eltúlozhatjuk-e a dicséretét annak az asszonynak, akit az Úr minden asszonyok felett megáldott? Csak egyetlen Krisztus volt, és csak egyetlen Mária van. Mindkettőjük nemes és nagy volt és mindkettőjüknek előre elrendeltetett a sorsa  arra a szolgálattételre, amelyet elvégeztek. Nem gondolhatunk másra, mint hogy az Atya a legnagyszerűbb női lelket választotta a Fia anyjának, mint ahogy Szabadítónak is egy Őhozzá hasonló férfi lelket választott.  Ezzal a helyénvaló megbecsüléssel kell viszonyulnunk Máriához, amely megilleti őt.”

Lukács beszámolójából az angyali üdvözletről, amelyben Máriának része volt, jobban tudjuk értékelni ezt a figyelemre méltó fiatal nőt. A Gábriellel és Erzsébettel való érintkezéseiből egy olyan fiatalasszony képe rajzolódik ki, aki azon igyekszik, hogy átlássa és megértse az Istentől kapott egyedi elhívását. Ezen elhívás nagysága minden bizonnyal súlyos teherként nehezedett egy ennyire fiatal személyre, ő mégis készségesen alávetette az Atya akaratának a sajátját. Mária története arra emlékeztet minket, hogy Isten minden gyermekét figyelemmel követi, és hogy hétköznapi férfiakat és nőket hív el arra, hogy nem mindennapi módokon vegyenek részt az Ő királyságának felépítésében. Mária lett Jézus első tanítványa, ezáltal pedig példa mindenki számára, aki Jézus követését választja.

Az Újszövetség sajnálatos módon semmit nem mond el nekünk Mária szüleiről, a születéséről vagy bármiről a názáreti éveivel kapcsolatban. A Kr. u. II. század végéig nem is említi Názáretet egyetlen fennmaradt szöveg sem az Újszövetségen kívül.

Az eddig feltárt két első századi ház szerény, egyszintes, kétszobás lakhelynek tűnik, tapasztott szalmatetővel és aprócska udvarral. A temetkezési szokásokból és bizonyos mészkőedénydarabokból arra lehet következtetni, hogy a lakói zsidók voltak, és nem a térség nemzsidó népességéhez tartoztak.

Bár e felfedezések egyike sem köthető közvetlenül Máriához és a családjához, ezek alapján mégis képet alkothatunk arról, hogy milyen lehetett az élete Názáretben.

Egy eldugott faluban élő parasztlány volt, távol a jeruzsálemi vallási központtól, annak templomával, papi vezető rétegével és gazdagságával. Valószínűleg már kislányként is az édesanyja és a többi falusi asszony mellett dolgozott: ruhát szőtt, ételt készített, tűzifát gyűjtött, vizet hozott a házhoz tartozó tározókból vagy a falu kútjairól, és a földeken dolgozott – mindezt azért, hogy a családját segítse a mindennapi túlélésben.

Mária története Lukácsnál rögtön Gábriel angyal megjelenésével indul; ő volt az az angyal, aki korábban Zakariásnak is megjelent a templomban.

Gábriel megjelenésekor Mária József jegyese. Bár nem tudjuk, hogy mennyi idős volt ekkor Mária, az ókorban már a serdülőkor előtt is megállapodás születhetett egy-egy házassági szerződésről. Gábriel megjelenése és azon kijelentései, miszerint Mária „kegyelembe fogadott”, „az Úr vel[e] van”, „áldott… az asszonyok között”, és az, hogy a Mária „kiválasztott” volt, minden bizonnyal akár félelemmel vegyes zavarodottságot is kiválthatott Máriából. Csupán találgathatunk, hogy milyen gondolatok futottak át az elméjén abban a pillanatban, de lehettek köztük ehhez hasonló kérdések is: „Miért tekint engem Isten áldottnak az asszonyok között?” „Miért fogadott kegyelmébe Isten, és mit jelent ez egyáltalán?” „Miért küldte Isten Gábrielt pont hozzám, miért nem egy másik názáreti vagy jeruzsálemi lányhoz?” Mária Dávid házából származott, de ez vajmi keveset jelentett a római megszállás idején. Végül is csupán paraszti sorba született, jelentéktelen faluban élő fiatal nő volt.

Gábriel nem ad választ a Mária elméjét és szívét esetlegesen betöltő kérdésekre, ehelyett a következő üzenettel folytatja: Máriának gyermeke fog foganni, de nem ám egy akármilyen gyermek! Mária gyermekét „a Magasságos Fiának” fogják hívni, aki meg fogja kapni „Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét”. Más szavakkal szólva Gábriel azt közölte Máriával, hogy a fia egyszerre lesz Isten Fia és a megígért Messiás. Ha a bejelentés előtt Mária zavart és ijedt volt Gábriel angyal láttán. akkor képzelhetjük, milyen állapotba került a kijelentések után.

Az Isten által Máriának szánt terv egyáltalán nem olyasmi volt, amit Mária kért! Zakariásnak azért jelent meg Gábriel, mert a férfi a feleségével, Erzsébettel, csodás gyermekáldásért imádkozott.

Máriához azonban nagyon más körülmények között érkezett: nem egy könyörgést jött teljesíteni, hanem hogy közölje vele Isten őrá vonatkozó akaratát. A küszöbön álló esküvője okán Máriának valószínűleg már megfordult a fejében, hogy valamikor gyermekei is születnek majd. Ám azzal együtt is, hogy az első évszázad judaizmusát messiásvárási hullám jellemezte, vajon megfordult-e Mária fejében, hogy pont ő, egy fiatal názáreti parasztlány lesz majd a Messiás anyja? Valószínűleg nem. Amiből jól látszik, hogy a tanítványsággal járó elhívások gyakran követelik meg az életünkre vonatkozó személyes terveink megváltoztatását.

Három alkalommal Mária is kifejezte a gondolatait és az érzéseit.

Az első alkalom az, amikor megkérdezi Gábrielt: „Mi módon lesz ez, holott én férfit nem ismerek?” A körülményeket tekintve Mária kérdése észszerű. Mária jobban meg akarta érteni Isten reá vonatkozó akaratát. Elkerülhetetlenül adódnak kérdések olyankor, amikor az Istentől jövő felkérések azt adják feladatul a tanítványoknak, hogy emeljék magasabbra a lécet és lépjenek ki a kényelmi körükből; a sugalmazott kérdések pedig kinyilatkoztatáshoz vezetnek.

Gábriel három részletben válaszolta meg Mária kérdését:

Először is ezt mondta neki: „A Szent Lélek száll tereád”.  (A Szentlélek jelenti azt az erőt, amely minden korban segít a tanítványoknak felmagasztaltatni az elhívásukban.) Ezt követően Gábriel részletesebben is tájékoztatja Máriát a helyzetéről: „…és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged;  azért ami születik is szentnek hivatik, Isten Fiának”

Másodszor, Gábriel beszél Máriának Erzsébetről, aki éppen akkor hasonlóan – habár nem azonos módon – csodálatos várandósságot él át. Erzsébet várandóssága jel Mária számára, hogy nincs egyedül; hogy van legalább még egy ember, aki valamilyen szinten megérti azt, amin ő keresztülmegy.

Harmadszor, Gábriel egyértelműen kijelenti: „Mert az Istennél semmi sem lehetetlen” . Isten a lehetetlent cselekedte meg, amikor Erzsébet teherbe esett. Gábriel kijelentése minden korban emlékeztetőül szolgál a tanítványok számára, hogy amikor válaszolunk Isten hívásaira, csodák történhetnek.

Máriának a történetben elhangzó második válasza a tanítványi elkötelezettséget és szemléletmódot testesíti meg: „Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint”. Mária „szolgálónak” nevezi magát, arra utalva, hogy úgy döntött, elfogadja a felkérést, melyet Isten intézett hozzá. Habár egyértelműnek tűnik, hogy életének ezen a pontján Máriának  fogalma sem lehet mindarról,  amivel ez rá nézve járni fog, ennek ellenére úgy dönt, hogy hittel halad előre.

„És elméne ő tőle az angyal”. Amikor Gábriel távozik, Mária egyedül marad. Az egy dolog, hogy egy tanítvány egy isteni küldött jelenlétében olyan kijelentéseket tesz, amilyeneket Mária is – de vajon mihez kezd most, hogy az angyal már nincs ott? Hogyan magyarázza el ezt az élményt a szüleinek? És Józsefnek? Mivel jár majd rá nézve, ha ők vagy a többi názáreti nem hisz neki? Názáreti életének behatárolt keretei innentől akár szűkösnek is bizonyulhatnak számára.

Felidézi hát a kérdésére adott gábrieli válasz második részét, és elutazik, hogy meglátogassa Erzsébetet.  Amint Mária üdvözli Erzsébetet, „a magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel; És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse”. Erzsébet Lélektől vezérelt üdvözlése megerősítette azt, amit Gábriel korábban már kijelentett Máriának az asszonyok közt elfoglalt áldott helyzetéről. Mária immár rendelkezett egy második tanúval is az elhívását illetően, de ez csak azt követően történt, hogy készségesen elfogadta ezt az elhívást.

Mária és Erzsébet beszámolója az újkori tanítványok életének két nagyszerű vonatkozására is emlékeztetőül szolgál. Emlékeztet arra is, hogy Isten nem hagyja magukra a szükség idején azokat, akiket elhív, hanem gyakran azzal reagál, hogy más – általa szintén elhívott – emberek karjaival öleli át őket.

Mária utolsó – Magnificat néven is ismert – megszólalása annak az örömnek a kifejezése, amely Erzsébet kijelentése nyomán töltötte el. Hangot ad annak, amit az élete történéseivel kapcsolatban érez, és tükrözi azt, hogy végre megértette a saját szerepét Isten tervében. Elsősorban és leginkább azt érzi, hogy magasztalni, dicsérni és dicsőíteni szeretné az Istenét, akiben mint Szabadítójában örvendezik.

„Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére”. Mária immár felkészültebb volt az isteni elhívása betöltésére.

Mária példája számunkra
Napjaink tanítványait az eltérő kultúra és az eltelt 2000 év is elválasztja Mária történetétől, ám az mégis időtlen emlékeztető a tanítványság árát illetően. Isten azt várja a követőitől, hogy tegyenek eleget az Ő hozzájuk intézett felkéréseinek.

Isten mindig is nehéz dolgok megtételére kérte az Ő szövetséges gyermekeit. Ez alól Mária sem volt kivétel, ahogy mi sem vagyunk azok. A mi kihívásunk az, hogy legyen hitünk alávetni az akaratunkat az Ő akaratának; hogy azzal a hittel fogadjuk a hívásait, hogy az Ő Lelke fel fog magasztalni minket az Ő szolgálatában.

Mária története persze itt még nem fejeződött be, ismerjük a Biblia további folytatását. Mária hite volt az, ami egyetlen fia kínzásait, elítélését, a keresztre feszítést és annak minden borzalmát képessé tette őt elviselni.

A magyar anyák napja ünnep történetéhez visszatérve szeretném megjegyezni, hogy a Magyar Katolikus Lexikon szerint, a gyöngyvirág: Mária virága (lat. convallaria majalis). Erdélyben Mária virágaként tisztelik a hagyomány alapján, mely szerint a Golgotáról hazatérő Mária földre hulló könnyeiből keletkezett.

LMO

Források:

• https://www.rockstar.hu/rs-light/az-anyak-napja-tortenete
• https://ridikul.hu/cikk/2019/05/02/ne-tedd-az-anyak-napjat-a-kereskedok-napjava/#
• https://hu.wikipedia.org/wiki/Regnum_Marianum
• http://lexikon.katolikus.hu/G/gy%C3%B6ngyvir%C3%A1g.html
• https://media.ldscdn.org/pdf/magazines/liahona-january-2019/2019-01-0000-liahona-hun.pdf?lang=eng