Alig múlt el Karácsony és már a nagyhétben vagyunk.

Húsvét napja  közeleg… nagyon szomorúan, mert  tegnap, éppen a húsvéti ünnepek előtt, a nagyhét első napján gyulladt ki Párizsban a  világ egyik legismertebb katolikus temploma,  a kereszténység egyik leghíresebb szimbóluma, a  Notre Dame.

A 850 éves épületet éppen felújították, lehet, hogy ez  az oka a szörnyű tűzvésznek, amit ma éjszaka szerencsére a hős és önfeláldozó  tűzoltók eloltottak.

 Az biztos, hogy hatalmas károk érték az épületet, kérdés most még, mit tudtak, mit tudnak még belőle megmenteni? A kegytárgyak már biztonságban vannak. A sekrestyében lévő Kincstárban a megmenekült relikviák között van Szent Lajos király tunikája és Krisztus töviskoronája is, amelyet a hagyomány szerint Szent (IX.) Lajos gyűjtött be a Szentföldről. A székesegyházban a műkincseket egy külön tűzoltóalakulat mentette, egy részük pedig egy felújítás miatt már (szerencsére) nem volt a helyén.

A francia köztársasági elnök tegnap röviddel éjfél előtt újságíróknak azt mondta, újjáépítik a Notre Dame-ot. Hangsúlyozta, hogy a tűzoltók bátorságának köszönhetően a székesegyház homlokzata és két fő tornya nem dőlt le.

2019 Húsvétja  a Notre Dame nélkül

Húsvétra készül a keresztény világ. De milyen húsvét lesz ez? Aligha feledkezhetünk meg a hétfői tűzvész képeitől, s azoktól a gondolatoktól, amiket szült.

Vajon miért pont nagyhéten égett le a Notre Dame ? Vajon mi Isten üzenete most számunkra?Nem különös, hogy Húsvétra készülve a lángokban álló Notre Dame-ban az oltár mögött álló kereszt épségben megmaradt?

Keresztényi gondolat, és még a Notre Dame-ra is igaz: „az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!” De bármit ad és vesz el az Úr, azért teszi, hogy kavarogjanak bennünk a gondolatok és erősebbé, bölcsebbé tegyen minket. Még ha fáj is.

Az esemény láttán (a televízióban) , sok gondolat fordult meg a fejemben és húgommal beszélgetve  azonnal  az ismert szólásra  gondoltunk: „kő kövön nem marad!“ Lukács 21.5-6

„Jézus jövendölése a templomról

 Amikor némelyek azt mondták a templomról, hogy az gyönyörű kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ő így szólt:
Jönnek majd napok, amikor ezekből, amiket itt láttok, nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának.“

Jönnek majd napok, amikor életünkből „kő kövön nem marad”. A legszebb emberi alkotást, a legnagyobb áldozatokkal képviselt ügyet is lerombolják egy napon, a vallásos buzgalmat is ideértve.

Ennél azonban sokkal súlyosabb hangvétele van a mai igeszakasznak. És a hétfői párizsi tűzvésznek is. Jézus Krisztus szava figyelmeztetés: Isten jogos ítélete nehezedik erre a hamis világra, abban mindenre, mert itt minden a bűn átka alatt nyög (Prédikátor 12.8).

Az ítélet túlmutat ezen a világon.

Itt már megretteni kell, nem elég a kesergés!

Ki, mi véd meg bennünket? Van-e valós védelem?

Jézus szavai egyértelművé teszik, hogy a nagy siker elreppen,  az emberi védelem legfeljebb csak ideig való, erőtlen, csalfa.

De nem is a templom véd meg, nem a vallás, nem a kultusz, akármilyen szép, nemes, igaz is legyen az.

Jézus Krisztus azért jött, hogy megvédjen, hogy erős hitet adjon, ha akarata szerint itt már nincs védelem, valamint azért, hogy megváltson, megszabadítson az ítélettől, és átvigyen a halálból az életre (Róma 6,13). Nem elég keseregni, de megretteni sem elégséges.

Megtérni lehet – és most igazán eljött az ideje – tehát kell! Jézus Krisztushoz menekülve.

Nála, itt és így találunk erőt és hitet a húsvéti történésekben a megtéréshez, Krisztus feltámadásában.

Nem véletlenül áll az oltár felett a kereszt érintetlenül, az enyészet közepette is a reményt hirdetve.

Brütten, 2019. 04.16

LMO