Berzsenyiek
Az Egyházasberzsenyi Berzsenyiek
Irta: Dr. Payr Sándor
Megjelent az 1932. évi Luther-naptárban
A régi magyar világban csak kevés falunak volt temploma. Amelyeknek volt, azokat azután «Egyházas» falvaknak nevezték el. Ilyen helység volt Veszprém megyében Egyházasberzseny és ilyen neve volt Berzsenyi Dániel szülőhelyének, Egyházashetyének is Vas megyében.
A nagy fiakban oly gazdag ősi nemes Berzsenyi család nem csak helyneveiben hordozta ezt az «Egyházas» jelzőt, hanem egyéb erényei mellett igazán «egyházias» is volt. Minden fia, lánya hűséggel és szent lelkesedéssel buzgott, munkált és áldozott evangélikus egyházunkért.
Adott a család evangélikus Sionunknak jeles patrónusokat, kerületi és egyházmegyei felügyelőket, presbitereket s egyéb tisztviselőket. Volt a Berzsenyi családból esperesünk, lelkészünk és több, kegyes, művelt lelkű papnénk is.
Évenként egy-egy kiváló, az evangélikus lutheri szellemet örökségül átvett családot szoktunk e helyen bemutatni. Eddig már a Matkovich, Szeniczei Bárány, Petz, Hrabovszky, Gödör, Torkos stb. családok kerültek sorra. A Berzsenyiekről egész könyvet lehetne írni, annyi kiváló tagja van. De kimért, szűk terünk miatt itt csak rövid áttekintést adhatunk a sokágazatú ősi családról. Ez évben elhalt nagy fiának (1931), dr. Berzsenyi Jenő dunántúli felügyelőnek halála emlékezetünkbe hozza a többi kiváló családtagot is.
Az ősök és az elődök
A család eredetét több genealógus az Árpádok idejébe viszi vissza.
A Berzsenyiek első ismert őse Kálmán, aki 1400 körül élt. Nemesi adománylevelük a mohácsi vész idején elveszett. Miksa főherceg azonban atyja, I. Ferdinánd nevében 1559. május 16-án Egyházas Nagyberzsenyi Györgyöt, Mátyást és Balázst megerősítette enderszegi, csáfordi és egyházasberzsenyi birtokaikban. Ezek közül György lett a család törzsapja. Tőle származik Benedek I., aki 1674-ben gróf Batthyány Ádám főkapitány seregében Nagykanizsán tűntette ki magát a török ellen való háborúban.
Benedek I. fia János, nejével Pachay Katalinnal már Egyházashetyén élt Vas megyében. Midőn Asbóth János esperes 1695-ben egyházlátogatást tartott, ez a János /Joannes Börsön/ volt jelen Hetyén. De ugyanakkor Berzsenyi Benedek II, kiérdemült szolgabíró is jelen volt Asbóth vizitációján Nemesmagasiban.
Ennek a Jánosnak öt fia és egy leánya volt. Ezóta kezdtek a Berzsenyiek a gazdag Thulmon kőszegi és soproni patrícius családdal összeházasodni. János fiának, Benedek II-nek, már Thulmon Magdolna volt a felesége, és Dukán és Mesteriben laktak. Az Ő fivére Berzsenyi Mihály és neje Vizeki Tallián Krisztina voltak Egyházashetyén a költő Berzsenyi Dánielnek nagyszülei.
A testvérek közül Ferenc és Zsigmond is népes családot alapított.
A XVIII. században sok derék Berzsenyivel találkozunk Hetyén, Magasiban, Sömjénben, Dukán, Mesteriben, míg majd a költő Somogyba, Niklára is átplántálja a családot.
János fiaival 1720 körül oszlik a család két nagy ágra. Mihály ágából származik Dániel, a költő, és az Ő unokája Sándor, a somogyi egyházmegye felügyelője.
Ferenc ágából pedig az evangélikus egyházunk életében újabb időkben is nagy szerepet játszó Berzsenyiek: Lajos, a vadosfai esperes, Miklós és Jenő, az egyházkerületi, Dezső és ifjabb Jenő, az egyházmegyei felügyelők.
Berzsenyi Dániel, a költő és unokája, Berzsenyi Sándor, az egyházmegyei felügyelők
Berzsenyi Mihály, a költő nagyapja Hetyén az ősi házban lakott, melyet ma emléktábla jelöl. A költő szülőházának egy része kőből, más része csak sövényfalra épült. Itt a mestergerendán volt a nagyapa könyvtára. Mihály uram jó gazda, jó katona és olvasni szerető férfiú volt. Erős, dinasztikus érzelmű. Mária Teréziáért ő is részt vett a nemesi felkelésben. A költő írja, hogy a nagyapja fejéről a magyar hajdúk lelövöldözték a német kalapot.
Berzsenyi Lajos, a költő apja (1744-1819) Sopronban tanult. Az országgyűlésen 1764-ben, mint jurátus volt jelen. Pesten 1768-ban ügyvédi oklevelet is szerzett, de nem vette hasznát. Inkább gazdálkodott, vadászott és a klasszikus műveket olvasgatta, önérzetes, hajlíthatatlan, a nemesi kiváltságokra féltékeny férfi volt. 1770-ben Thulmon Rozáliát, Thulmon Pál és Sólyom Erzsébet leányát hozta feleségül Somogyból, Nikláról.
Egyetlen fiúk, Berzsenyi Dániel (1776. május 7.) eleinte gyenge, beteges volt. Ezért az apa maga tanította s csak 14 éves korában vitte fel Sopronba, a líceumba. Erős evangélikus környezetben nevelkedett. A fiú Wittnyédy János kerületi felügyelő (neje Unger Terézia, „a férfiúi elmével bíró asszony”), Alsókáldi Káldy János özvegye, Enessey Rozina, Perlaky Gábor püspök és neje Ács Katalin voltak a keresztszülei. Mikor Sopronba jött, Kis János akkor (1790) alapította a Magyar Társaságot. Mint alsóbb osztályú ennek még nem lehetett tagja, de így is nagy hatással volt reá. Az iskolai fegyelmet nehezen tűrte:
„Sopronban magam tizenkét németet megvertem és a város tavába hánytam” – írja később Kazinczynak. Inkább csak azt tanulta, amihez kedve volt. Később bevallja: „Nekem oskolai tudományom nincs; mikor nekem még tanulni kellett volna, már én akkor Horáccal és Gessnerrel társalkodtam; korán nagy tárgyak ragadták el figyelmemet, én azt többé kisebbekre függeszteni nem tudtam.”
A háború hírére 1793-ban katona akart lenni. Apja hazavitte, majd visszahozta. De most sem volt maradása. Már 1795-ben búcsút vett Soprontól. Wietoris igazgató azt jövendölte, hogy gazda vagy patvarista lesz belőle. Berzsenyi Dániel csakugyan gazdálkodni kezdett, de a könyveket sem hagyta. Szigorú apja eltiltotta a poétáktól, ezért éjjel, titkon olvasta Horatiust.
1799-ben megnősült, Dukai Takách Ferenc egyházfelügyelő leányát, Zsuzsannát vette nőül. Hrabovszky György kissomlói lelkész eskette őket és a kissomlói evangélikus árvaház növendékei nászversekkel üdvözölték a fiatal párt.
Mint fiatal házas látogatta meg Berzsenyi nejével Kis János lelkészt Kővágóőrsön, akit még Sopronból ismert. A szép fiatal feleség szőlőjét nézték meg a Balaton partján. “Ámbár csaknem egy egész napot töltött velem – írja Kis János – mégsem vetetett legkevesebbet is észre, hogy benne tudomány vagy éppen lángész lakik.”
Nősülése után Dániel Sömjénbe, anyai birtokára költözött át és 1808-ig itt gazdálkodott. Apja szigorúságát Hetyén nehezen tűrte, amint Kazinczynak írja: „Apám engem nem ismert. Szilajságomat nem mérsékelni, hanem zabolázni akarta. Az ő háza nekem Munkács volt, melyet el is hagytam.” Sömjénben ma is mutogatják a szőlőhegynek azt a pontját, ahol legszebb ódáit írta. Itt egészen Kis János közelébe került, aki ekkor már Nemesdömölkön volt lelkész. Berzsenyi buzgó hallgatója volt papjának, és fiának, Farkasnak születésekor komának is meghívta. „Káldy Pál táblabírónál, „egy jókedvű, élénk eszű és olvasni szerető férfiúnál” is sokszor találkoztak. Alig múlt el hét, hogy együtt nem lettek volna.
Kis János többször írás közben lepte meg a komáját. Látta, hogy írott papírlapokat hidart az asztalfiókba. Nem akarta elárulni, hogy verseket ír. Egyszer azonban 1803-ban néhányat mégis elvitt Kis Jánoshoz Dömölkre. „Márcsak megvallom komám uramnak, úgymond, hogy egy időtől fogva versírással bíbelődöm; nézze által ezeket s mondja meg, ha mehetek-e valamire?“
Köztük volt a „Bomlásnak indult hajdan erős magyar” ódája is. El lehet gondolni a dömölki pap elragadtatását, midőn ily váratlanul korának még európai viszonylatban is legnagyobb óda költőjét fedezte fel.Kis János adta át Berzsenyi verseit Kazinczynak és csakhamar több kiadásban is megjelentek. Az egész ország ünnepelte a nagy költőt. A nagy Széchenyinek is ő lett a kedvelt költője, akinek verseit könyv nélkül tudta. Gróf Festetics György 1817-ben midőn Berzsenyi Keszthelyre kocsin jött a helikon ünnepekre, hajadon fővel futott ki elébe az utcára. Wimmer Ágoston a felsőlövői pap németre fordította verseit, hogy a külföld is megismerje.
Berzsenvi ekkor már Somogyban Niklán lakott. 1808-ban írta „Búcsúzás Kemenesaljától” című remek költeményét.
Vallásos érzésének erejét és mélységét mutatja „Fohászkodás” című felséges himnusza, „A religiók eredete és harmóniája” című értekezései is. Kis Jánossal való barátságát „Kishez” című szép ódájával örökítette meg. Hasonló emléket állított unokahúgának Dukai Takách Judit költőnőnek is. Kedves, népszerű versei még; „Életfilozófia, A középszer, A közelítő tél”. Hatalmas ódáiról pedig jól mondja egyik újabb bírálója:
„Templomi érzés tölti meg az olvasók lelkét ódáinak fenséges magasságában.”
Niklán a a gazdálkodás sok bajjal járt. Korán elbetegesedett és Kölcseynek bírálata is elkeserítette. 1819-ben a fiait, Farkast és Lászlót felhozta Sopronba, a líceumba és maga is itt lakott velük. Beteges, kedvetlen volt. Kis Jánost is ritkán látogatta meg. Csak a színházban és néha a Rózsa kávéházban lehetett látni. Mikor Kis János 1829-ben az egyházakat látogatta Somogyban és Sörnyén Thulmon Pál vendége volt, Berzsenyit is idehívták. El is jött és jó kedvvel töltött komájával egy napot. Kezdett megnyugodni, amint Kazinczynak írta:
„Az embereknek gonoszsága nem egyéb, mint gyarlóság, bolondság. Mióta ezt látom, békés vagyok magammal s az emberekkel s nyugalmam tökéletes.”
Az Akadémia 1830-ban rendes tagjának választotta, ennek egyik ülésén találkozott vele Kis János utoljára. 1836. február 24-én halt meg.
A fiatal vései pap, Horváth József mondott felette beszédet és verses búcsúztatót. Péld: 3. 13-18. verse alapján bizonyítá:
„Boldog ember, aki megnyeri a bölcsességet. Mert ennek van ígérve: napoknak hosszúsága, gyönyörűségek utain járás, gazdagságok és tisztesség, örök boldogság.”
Művészi mellszobrát már 1849-ben helyezték el a Nemzeti Múzeumban.
Somogy megye 1860. június 14-én állított emlékoszlopot a niklai temetőben, ahol Székács József, „az ország papja” mondott nagyhatású beszédet Csel. II 4-8. v. alapján Berzsenyit, mint „az emberiség ős vágyainak legavatottabb tolmácsát” jellemzi. A százéves jubileumra 1876-ban Hetyén a költő szülőházát jelölték meg emléktáblával, ahol az emlékbeszédet Nagy Károly hegyeskissomlói lelkész mondta. Legutóbb 1900-ban pedig Szombathelyen állítottak a költőnek művészi szép ércszobrot.
Berzsenyi leányát, Lídiát 1825-ben Nagyalásonyi Barcza Károly halimbai ügyvéd és birtokos vette feleségül. Kis Dániel vései lelkész eskette össze őket. Özvegye Niklán 1848-ban hunyt el 64 éves korában. Andorka János vései lelkész temette. A költő három fia közül csak Berzsenyi Farkas alispánnak maradtak utódai, aki Rádóczi Gyarmathy Máriát vette feleségül.
Fia volt Berzsenyi Sándor niklai földbirtokos, somogyi evangélikus egyházmegye buzgó felügyelője. A messze Somogy vármegyéből már fiatalkora óta szorgalmasan eljárt Sopronba, Győrbe, egyházi gyűléseinkre. Ezen a téren hű munkatársa és rokona volt a vasmegyei Berzsenyieknek. Niklán született, Sopronban tanult, ügyvédi oklevelet is szerzett, de inkább szép mintagazdaságának szentelte idejét.
A Hegyeshalmi Fischer család niklai birtokát is megvásárolta, amelynek parkjában szép evangélikus kápolna is épült. Berzsenyi Sándort az egyházmegye 1897-ben megválasztotta felügyelőnek, és ezt a hivatalát 1921-ben bekövetkezett haláláig nagy hűséggel és áldozatkészséggel viselte. Szép alapítványt is hagyott az egyházmegyére. 1851-ben született, 70 éves korában halt meg. Midőn Gyurátz Ferenc 1899-ben Somogyban egyházlátogatást tartott, szép négyes fogatán Berzsenyi Sándor hordozta őt körül. Niklán a püspök az evangélikus kápolnában istentiszteletet is tartott a szórványból összegyűlt hívekkel. S a nagy költő unokájával együtt kereste fel Gyurátz a niklai temetőben Berzsenyi Dániel sírját.
Berzsenyi Miklós, egyházkerületi felügyelő és testvérei
A költő nagyapjának Mihálynak testvérbátyjával Berzsenyi Ferenccel hajtott a törzs ismét kiváló, az egyházi életben is kitűnt ágakat. Ferenc dédunokájának, Jánosnak (neje Szeniczei Bárány Krisztina) volt Nemesmagasiban három derék fia: Lajos, a vadosfai esperes, Gábor a magasi ügyvéd és Zsigmond a művelt és buzgó vallásos lelkű földbirtokos. Lajosról és Gáborról alább fogunk szólani.
Itt most csak az ifjabbik testvért Berzsenyi Zsigmondot emeljük ki. 1773. szeptember 12-én született Magasiban.
Tudományosan képzett férfiú, több kézirata van a sömjéni levéltárban. Az 1809. évi nemesi felkelésben, mint hadnagy vett részt. Vas és Zala vármegye táblabírája volt. Az egyházi ügyekben is Kis János és Haubner Máté püspökök idejében igen buzgó és tevékeny. Még a számvevői fáradtságos munkával sem restellt vesződni. Buzgó templomjárását és magasi Kis János lelkész komájához való viszonyát egy kedves anekdota örökíti meg. Karsay Sándor püspök mondta lelkész társainak: „Magasiban ha elmentek Berzsenyi Zsigmond háza előtt, vegyétek le a kalapotokat!”
Ilyen kiváló férfiú volt Zsigmond bátyja, Berzsenyi Gábor is, magasi ügyvéd (1767-1822). Neje Endersz (Endresz) Katalin volt, akit mint kilenc gyermekes anyát, első férjének halála után ennek öccse, a fentebbi Berzsenyi Zsigmond vett nőül és a leányokat már ő házasította ki. Berzsenyi Gábor 1822. október 22-én halt meg Magasiban, s miként leánya Eszter (Turcsányi Gáborné) feljegyezte, gyermekei Berzsenyi Dánielnek ezt a versét vésették a sírkövére:
Úgy éltem, hogy életemet
Visszaélni nem bánnám,
Úgy éltem, hogy életemet
Végezni ne fájlalnám.
Ha azt újra elkezdhetném,
Ismét a múltat követném.” (Életfilozófia)
Korai halálával 4 fiút és 5 leányt hagyott özvegyére és öccsére.
Gábor elsőszülött fia volt Berzsenyi Miklós az egyházkerületi felügyelő. Született 1803. december 8-án Magasiban. Iskoláit Sopronban végezte. Kitűnő jogász volt. Vas vármegye kétszer is, 1839-ben és 1845-ben főügyésznek választotta. A gróf Batthyány vagyonnak ő volt a zárgondnoka. Hírneve oly nagy, hogy bonyolult jogi esetekben a Felvidékre is meghívták. Nagy emberbarát. Házában a folyosó vasárnaponként telve volt ingyenes jogkeresőkkel. Egyházi téren is évtizedeken át fáradhatatlan munkás. Radó Ignác után 1869-ben egyházkerületi felügyelőnek választották. Magas életkora és betegsége miatt azonban már 1873-ban leköszönt. Báró Prónay Dezső lett az utóda. A soproni tanítóképző és a tanári nyugdíjintézet részére 1000-1000 forintot adott (ami akkor nagy pénz volt), a vasmegyei nemesi alapból pedig 3000 forintot eszközölt ki és a mutatkozó hiányt a magáéból pótolta. Özvegye Ajkay Júlia pedig 1895-ben a Gyámintézetnek adott 2000 forintot. Tudományos képzettsége mellett kitűnő gazda és pomológus. Gazdasági épületei Sömjénben ma is mintaszerűek. A Dunántúlon ő volt az első, aki birtokát alagcsöveztette. 1880. június 14-én hunyt el. Karsay Sándor püspök temette és a kerületi gyűlésen ő mondott felette szép emlékbeszédet. Olajfestésű arcképe a soproni tanítóképző tanári szobáját díszíti. Egyetlen leányát, Kornéliát Dr. Berzsenyi Jenő vette nőül.
Miklósnak hozzá méltó testvéröccse volt Berzsenyi Lénárd is (1805-1886).
Ügyvédi pályára készült, de apja halála miatt 1825-ben nem folytathatta tanulmányait, katona lett. 1848-ban a Miklós-huszároknál volt kapitány, a szabadságharcban pedig ezredes. Megható szép búcsúlevelét, melyet 1849. október 7-én az aradi várból írt Miklós bátyjának, közöltem a hangszóróban (1927. évf. 345. I.).
Az aradi tizenhárom hős után el volt készülve a halálra ő is, de a halálos ítéletét (golyó által) mégis várfogságra változtatták át és így töltött az olmützi börtönben tizennyolc évet. A fogházigazgató mikor megtudta, hogy ez a foglya a festészethez is ért, levetette kezéről a bilincset és így volt módjában, hogy fogolytársait és önmagát is lefesse. Ez az Olmützben készült önarckép a mai nap is megvan Sömjénben. Több szép festményét is őrzi a család.
Vas megye monográfusa Berzsenyi Lénárdot ritka szép jellemű, lovagias férfiúnak mondja. 1869-ben Berzsenyi Sándorral együtt jelen volt Pápán, bátyjának, Miklósnak a felügyelői székbe való beiktatásán. Jószágát, melyet 1849-ben konfiskáltak és csak az amnesztia után kapott vissza, nővéreinek gyermekeire hagyta.
A harmadik fiútestvér, Berzsenyi Dénes (1819-1883) végzett mérnök és jogász, Hont vármegye árvaszéki elnöke, királyi tanácsos és Ipolykeszin földbirtokos volt. A szabadságharcban, mint százados kapitány hősiesen küzdött. Isaszegnél megsebesült, a golyó a lábszárát fúrta át. Az elnyomatás éveiben típusa volt a sírva vigadó, a bujdosókat és a megyei urakat házában szívesen fogadó magyar nemesnek. Hajnalig is ott marasztalta a vígan iddogáló és tiltott nótákat éneklő vendégeit, bár ő maga nem volt borívó. Méltó életpárja volt a régi magyar nagyasszonyok példaképe, a művelt, vendégszerető, önérzetes Radóczi Gyarmathy Erzsébet. Egyetlen leányuk, Berzsenyi Jolán (Bende Andorné) az irodalommal is foglalkozott.
A negyedik fivér Berzsenyi Elek is eljárt egyházi gyűléseinkre. Gábor, Lóra, Zsigmond és Lajos nevű gyermekei voltak. Az öt nővér közül Eleonóra Dr. Berzsenyi Jenő és Dezső édesanyja volt. Három nővérből pedig buzgó, művelt papné lett:
Berzsenyi Eszter Turcsányi Gábor tési lelkésznek, Berzsenyi Klára Tóth János nemesdömölki esperesnek, és Berzsenyi Mária Hering János kemeneshőgyészi esperesnek volt a hitvese. És e három papnénak ismét kiváló fiai, lányai, vői és unokái (Turcsányi Endre, Hering Zsigmond, Lajos és János. Berta Dávid, Varga Gyula) ismeretesek egyházi pályán.
Dr. Berzsenyi Jenő, egyházkerületi és öccse, Berzsenyi Dezső, egyházmegyei felügyelő
A költő nagyapjának, Mihálynak testvérbátyjától, Berzsenyi Ferenctől származik a családnak ez a két kiváló tagja is. Ferenc fiának, Benedeknek unokája volt Berzsenyi Pál magasi földbirtokos, aki oldalági rokonát, Berzsenyi Gábor leányát, Eleonórát vette feleségül. Ebből a házasságból való a két fivér: Jenő és Dezső.
Dr. Berzsenyi Jenő 1845. április 10-én született Nemesmagasiban. A gimnáziumot Kőszegen, Sopronban és Pápán végezte. Sopronban az V. osztálytól kezdve Gyurátz Ferencnek volt a tanulótársa. A budapesti és bécsi egyetemen orvosnak készült. A sebészeti, szemészeti és szülészeti szakra volt kitűnő képesítése. A Rókus kórházban és a Lipótmezőn, az elmegyógyintézetben kezdte meg az orvosi gyakorlatot, Konstantinápolyban 1870-1872-ig a török hadsereg törzsorvosa volt. Tanulmányútjain bejárta Olasz- és Görögországot, sőt volt Afrikában is, majd pedig a berlini és londoni egyetemek klinikáit látogatta. Itthon Szombathelyen volt gyakorló orvos és 1885 óta Vas megye tiszti főorvosa. Élénken részt vett a társadalmi, megyei és országos ügyekben is. 1905-1910-ig a celldömölki kerület képviselője volt a 48-as pártprogramjával. Közigazgatási tevékenységéből megemlítjük, hogy alapítója és több mint 30 évig elnöke volt a Kemenesaljai Hitelbanknak.
Ennyi közszolgálat mellett egyházának is már korán munkás, áldozatkész tagja. Igaz, mély vallásos érzés hatotta át egész valóját. Méltó ivadéka volt a „Fohászkodás” költőjének. Példakép volt előtte a magyar Hyrtl József, a múlt század legnagyobb anatómusa, aki bonctermében az enyészet képei között is Isten és a szellemvilág létezését hirdette.
Buzgó olvasója volt a Szentírásnak. Beszédei telve vannak találó bibliai idézetekkel. Két manuálos harmóniumán buzgón játszotta és énekelte koráljainkat. Kedvelt éneke volt:
„Az én időm, mint a szép nyár.”
Nagy hűséggel és szent ambícióval járta végig az egyházi hivatalok skáláját. Iskolai bizottsági elnök, esperességi felügyelő, kerületi gyámintézeti elnök volt egymásután, míg végre majdnem egyhangúlag ültették Dunántúl felügyelői székébe.
Győrött 1912-ben mondott székfoglalója a templomunkban jelenvolt Dr. Mohl Antal római kath. c. püspökre oly hatással volt, hogy elismerő, lelkes szép beszédben üdvözölte Berzsenyit és ajánlkozott a hitetlenség ellen vállvetve együttesen való küzdelemre.
Tíz évig viselte felügyelői hivatalát nagy áldással és dicsőséggel. De azután is melegen érdeklődött egyházi életünk és irodalmunk iránt. Kiválóan jártas volt az egyháztörténetben és himnológiában. Gazdag könyvtára és levéltára mutatja a családi tradíciók iránt való hűségét. Öreg napjaiban boldog családi kör vette körül. Szerető hitves, Pongyeloki Roth Vilma vidította fel nehéz óráit. Négy gyermeke közül Dr. Berzsenyi Ádám Sömjénben az ősi birtokon gazdálkodik, az egyházkerület jegyzője és vönöczki egyházfelügyelő. Dóra leányát Koltai Vidos Dániel nagybirtokos, celldömölki egyházfelügyelő vette feleségül. Családjától, egyházától megsiratva 1931. március 29-én hunyt el. Kapi Béla püspök temette. A vármegye és az egyházkerület képviselői igen nagy számmal jelentek meg és adták meg nagy halottjuknak a végtisztességet.
Berzsenyi Jenőnek testvéröccse volt Berzsenyi Dezső, a jeles készültségű celldömölki ügyvéd. Bátyjához mindenképpen méltó, szilárd jellemű férfiú. Hű munkás és áldozatkész vezető embere egyházunknak, több mint félszázad óta. Már 1876-ban felügyelője a tekintélyes nemesdömölki artikuláris gyülekezetnek. 1882 óta a kemenesalji egyházmegye felügyelője. A dunántúli kerület jegyzője 1884. óta és 1894-1899. között főjegyzője. A véleményező bizottságnak és kerületi törvényszéknek buzgó, munkás tagja volt a legutóbbi időkig. Neje, Károlyi Róza is (meghalt 1931) művelt, vallásos lelkű, nemes jószívű asszony volt, az evangélikus nőegylet példás buzgalmú, áldozatkész vezetője.
Berzsenyi Lajos, vadosfai esperes és dédunokája, Dr. Berzsenyi Jenő, zalai egyházmegyei felügyelő
A fentebbi Berzsenyi Gábor magasi ügyvédnek és birtokosnak testvérbátyja és Dánielnek, a költőnek unokabátyja volt Berzsenyi Lajos esperes, akinek életét Hrabovszky György és Laucsek Jónás írta meg. Magasiban 1761. december 9-én született.
Atyja Berzsenyi János, anyja Szeniczei Bárány Krisztina volt. Nagyatyjánál, Szeniczei Bárány István lelkésznél tanult Varsádon. A középiskolát Sopronban végezte. Szülei jogi pályára szánták. Domokos Ferenc kapolcsi ügyvéd és zalai egyházfelügyelő mellett volt patvarista. De Perlaky Gábor püspök maga mellé édesgette Nemesdömölkre káplánnak. 1785-ben lelkésszé avattatván, még ez évben az artikuláris Vadosfára választották, ahol nagy áldással működött. Ritka szép külsejű és megnyerő modorú lelkész volt.
A templomhoz magasabb tornyot, új iskolát és paplakot épített, Beleden 1805-ben új imaházat. 1810-ben esperesnek választották. Korai hosszú betegség szállta meg és már 1813. május 14-én meghalt 52 éves korában. Felesége Mankóbüki Horváth Zsuzsanna volt. Fia Berzsenyi László kőszegi ügyvéd és az unokája, Berzsenyi Gyula büki, majd keszthelyi földbirtokos volt, mindketten buzgó egyházfelügyelők.
Az esperes dédunokája, Dr. Berzsenyi Jenő is örökölte őseinek egyházi buzgalmát. Berzsenyi Gyula és Hrabovszky Gizella voltak a szülei. Iskoláit Sopronban és Budapesten végezte. Siklóson volt járásbíró, majd Keszthelyen ügyvéd. Jelenleg Zsédenyben földbirtokos. Mint tolna-baranyai esperesség főjegyzője kezdte egyházi pályáját és ma a zalai egyházmegye tevékeny, buzgó felügyelője, aki melegen érdeklődik minden evangélikus ügy iránt. Egyházi irodalmunknak is buzgó munkása, több értékes cikke jelent meg az egyházi lapokban és külön füzetben. Jelen volt és többször felszólalt a legutóbbi teológiai konferenciákon is Sopronban. Méltó viselője az „Egyházasberzsenyi” ősi nemes előnévnek.
Íme, nem csak elhalt nagy ősökben, hanem ma is élő nemes sarjakban, tevékeny, buzgó egyháztagokban még mindig gazdag a Berzsenyiek széles ágazatú nemes törzse.
Éljenek, viruljanak is!