JÚNIUS 4-ÉN ORSZÁGSZERTE MEGSZÓLALNAK A HARANGOK – HAJDÚDOROGON EGY ÓRÁN ÁT ZÚGNAK MAJD…

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közleményt adott ki arról, hogy a trianoni békeszerződés százéves évfordulója alkalmából június 4-én országszerte megszólalnak majd a harangok. Hajdúdorogon sem lesz ez másként.

A társadalom részéről többen indítványozták, hogy június 4-én délután ½ 5-kor szólaljanak meg országszerte a harangok. Aki a harangszót hallja vagy megszólaltatja harangjait, tegye ezt az imádság lelkületével, könyörögjön hazánkért, népünkért határainkon innen és túl, és Közép-Európa összes népeiért, hogy békében, szeretetben és alkotó együttműködésben építhessük közös jövőnket.

*

Dalanics Zoltán a hajdúdorogi első székesegyház parókusa fogalmazott meg az országos kezdeményezéssel kapcsolatban egy levelet, amelyet most változtatás nélkül közlünk.

“Megköszönjük a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) és elnökének Makláry Ákos atyának azt a kezdeményezést, amelyben felhívnak bennünket arra, hogy június negyedikén, a magyar népnek ezen a gyászos – szomorú ünnepén meghúzzuk templomaink harangjait és együtt imádkozzunk.

Annak idején, éppen száz évvel ezelőtt, mikor aláírták a gyalázatos †rianoni békediktátumot, egy órán keresztül szóltak a harangok, a halálraítélt Magyarország harangjai. Imádkoztak a harangok, elzúgták azt, amit elmondani nem lehet.

Itt, Hajdúdorogon mi is egy óra hosszán keresztül fogunk harangozni. Kötéllel fogjuk húzni a harangot, kézzel, olyan férfiak, akik jelentkeznek arra, hogy ezen a napon megszólaltassák azt a harangot, amely elsiratja a magyar nép tragédiáját, és amely újfenn hirdeti Isten erejét és igazságait. Elmondjuk az imádságot is olyan szép méltósággal, ahogy csak mi mondhatjuk június negyedikén.

A magyar nagypéntekre teremtett nemzet.

A nagypéntek az az idő, amelyben megérthetjük, amely elénk adja a világ legnagyobb mélységeit és magasságait. A nagypéntek az az idő, amikor a legtöbbet megtudhatunk Istenről és Emberről, a nagypéntek az az idő, amelyben benne gyökerezik a húsvét.

Száz évvel ezelőtt ezt a népet keresztre feszítették, a legnagyobb keresztjét hordozta, amikor a győztes hatalmak igazságtalanul ráfeszítették a legnehezebb keresztre, amelyet aligha lehet elbírni, elviselni. Hát csendben krisztusi mód szenvedett, befelé sírt a lelke felé, s oly ereje volt a nagypénteki csendnek, hogy a hóhérok is beleremegtek.

De aztán jött a húsvét, s ez a nép lassan életre kelt. Feltámadt, felállt, mert vele volt és vele van az Isten. Soha nem felejthetjük el, amíg csak egyetlen egy magyar él is a Földön, †rianon gyalázatát és igazságtalanságát. Soha nem felejtheti egyetlen magyar sem, hogy mi is történt száz évvel ezelőtt, hogyan ácsoltak keresztet egy egész nemzetnyi embernek, gyereknek és aggastyánnak, férfinak és nőnek, fiúnak és lánynak, fiatalnak és felnőttnek, betegnek és erősnek.

S ha magyar a szíved, ha magyar vagy most ebben a néha Istent is elhagyó világban, akkor ezen a napon könnyezel, hallgatod a harangokat, összeszorítod a fogad, felállsz és új erőre kapsz, megújulsz miként az idő és mész tovább, mint egy olyan népnek a fia, amelynek van húsvétja.

Hát zúgjanak azok a harangok, zúgjanak mint akkor, mert akarom, hogy hallják, hogy hallja a gyermekem és gyermekem gyermeke, mert akarom, hogy értse miért szól, hiszen úgy kell most ez a harangszó mint egy falat kenyér.”

Szerző: Dalanics Zoltán

Zúgjatok harangok!