Valószínű a legtöbb embernek tavaly is már különös volt a Notre Dame leégése által okozott húsvéti sokk. Ekkor is máshogy éltük meg az ünnepeket, valami bizonytalanságot érezve az eddigiekkel ellentétben.
Az idei még szomorúbb Húsvét egy újabb és nagyon komoly figyelmeztetés, mielött még minden sokkal rosszabb is lehetne.

A koronavirus kitörése óta minden rendezvényt, eseményt le kellett mondani, az idei nyári Olimpiát is beleértve, a további fertőzések elkerülése végett.Egyik pillanatról a másikra minden megváltozott körülöttünk, igy idén még nyilvánvalóbbak a figyelmezetetések.
Emberek százezrei halnak meg világszerte a virusfertőzés következményeként. Kijárási tilalomban él Globuszunk lakosságának nagy része.
Globálisan, mindenütt be kellett zárni: az összes üzletet, ami nem élelmiszert árul, de az éttermeket is, nehogy  az emberek egymást megfertőzzék.  Nincs nyitva fodrász, protetikus, szabóság, ruhatisztító, semmi az élelmiszerboltokon kívül. Azokban az üzletekben, ahol az élelmiszer mellett mást is lehetett eddig vásárolni, a pultok fekete lepellel vannak letakarva és piros-fehér kordonnal elzárva. Igy nem lehet se lámpakörtéhez, gyertyához, virághoz, vagy akár kapanyélhez jutni az eltörött helyett.

Semmi sem olyan, mint régen.
A vírus feje tetejére állította az összes korábbi tervünket és szokásainkat, lelassított minket és lehetőségeinkben is nagyon korlátoz. Néha túlságosan is. Hirtelen mindannyian érezzük, milyen törékenyek vagyunk magunk és az életünk is. Mindez félelmetes, megijeszt minket.

Ha a biztonságérzetünk megszünik, amikor már nem félünk, hanem amikor a félelem a markában tart bennünket, akkor jó lenne megállni és megkérdezni magunkat, kire építhetünk, és mi adhat nekünk biztonságot, bizalmat és reményt?
Ez az a pillanat, amikor újra felfedezhetjük a keresztet, Jézus szenvedését és a Nagypénteket, Húsvét jelentőségét, hogy megértsük végre, hogy a mi életünk is részvétel Jézus sorsában.
A szenvedés, Krisztus keresztje hirtelen nagyon közel áll hozzánk.

2019-es húsvéti gondolataim aktuálisabbak ma, mint egy évvel ezelőtt. Szinte ugyanazok a kérdéseink, mint tavaly. Akkor ezt írtam:
“Húsvétra készül a keresztény világ. De milyen húsvét lesz ez? ….Vajon miért pont nagyhéten égett le a Notre Dame? Vajon mi Isten üzenete most számunkra?
Nem különös, hogy Húsvétra készülve a lángokban álló Notre Dame-ban az oltár mögött álló kereszt az egyedüli, ami épségben megmaradt?…“
Link: 2019 Húsvétja

A 16. századi Németországban gyakran ütötte fel a fejét a pestis. Luther egyik írásában ezzel foglalkozik, ami ma is, 500 évvel később is maximàlisan aktuális.
“Ezért arra kérem az Istent, hogy könyörüljön rajtunk, és óvjon meg bennünket. Ezután füstölök, hogy a levegő tisztulását elősegítsem. Orvosságot osztok, és én is beveszem.
Tartózkodom a fertőzött személyektől és helyektől, ha nincs ott rám szükség, így vigyázva a saját egészségemre, nehogy én mérgezzek és fertőzzek meg másokat, és így hanyagságból okozzam mások halálát.
Ha az Isten meg akar találni, akkor meg is talál, de így mindent megtettem, amit megtehettem, és így sem a magam, sem pedig mások haláláért nem vagyok felelős.
Ha a felebarátomnak szüksége van rám, nem fogom elkerülni sem a helyet, sem a személyt, hanem önként odamegyek hozzá, és segítek neki, ahogy arról fentebb volt szó.
Ez az igazi, istenfélő hit, amely nem vakmerő, nem pimasz és nem istenkísértő.
Link:Luther Elmenekülhetek-e a halál elől? Luther Válogatott Művei 5, 546

2020 Húsvétja alkalmából konkrétan: ne felejtjüsk el Jézus és az Angyal intését:  “Ne félj!” -mely állitolag 365 alkalommal szerepel a Bibliában. A hit által valóban nem kell félnünk semmmitől sem!

Az üres sírbolt mellett az angyal így szólt az asszonyokhoz:
„Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.” (Máté 28:5-6)

Amióta Ádám és Éva először élte át a félelmet (1Móz 3 :8-10), azóta az fájdalmas része lett a mindennapjainknak.

„Bárkába szállt és tanítványai követték. Egyszerre csak heves vihar támadt a tavon, úgy hogy a hullámok elborították a bárkát. Ő azonban aludt. (Tanítványai) fölkeltették és kérték: „Uram, ments meg (minket), elveszünk!” (Jézus) megfeddte őket: „Mit féltek, ti kicsinyhitűek!” Aztán fölkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, mire nagy csend lett. Az emberek pedig elámulva mondták: „Ugyan ki ez, hogy még a szélvész és a víz is engedelmeskedik neki?” Màté, 8:23-27)

Oppel Imre: Jézus lecsendesiti a tengert (Keszthely, evangelikus templom oltárképe) 1936.

A mostani napokban még inkább átélik ezt a félelmet sokan, s járvány idején ezen nem is lehet csodálkozni. Minden megszokott dolog megváltozott körülöttünk.
Mi lesz, ha…? Engem elkerül, vagy érint? És a szeretteimet?
Ismeretlen, kiszámíthatatlan, fenyegető – félelmet kelt. A modern nyugati embernek, aki azt gondolta, hogy ésszel (tudománnyal) és pénzzel mindent meg tud oldani, mindent kézben tud tartani, annak szembesülnie kell korlátaival, kiszolgáltatottságával, tehetetlenségével.

Sokan, sokfélét mondanak: komoly figyelmeztetéseket, jó tanácsokat, pánikot keltő rémhíreket, bölcs megállapításokat, buta okoskodásokat.
Isten az övéinek ezt mondja, üzeni a Szentírásban: Ne félj, ne féljetek!
A hívő ember nem fél, nem félhet? De, van hogy fél.
Ha nem így lenne, nem mondaná neki a szíveket ismerő Isten: Ne félj!
Pál apostolnak sem hányta Isten a szemére, amikor félt, hanem ezt mondta: Ne félj! (ApCsel 18,9)
Nem arról van szó, hogy nincs mitől – mert van. Nem vagyok orvos, nem tudom megítélni a mostani járvány valós veszélyeit, de valamekkora veszély van. Van, és van mitől félni.

Azt nem igéri meg Isten, hogy az övéit elkerüli a baj, a betegség, a koronavírus. Nem azzal biztatja őket (sem), hogy ne félj,mert én minden rosszat elháritok felöled.
Akkor miért ne féljenek?
Mert Ő van, sőt – igérete szerint – velük/velünk van. Krisztus követője nincs egyedül, sehol, semmiben. Nem kell félnie, mert van mennyei Atyja, aki szereti őt, és az Ő akarata jó, kedves és tökéletes. S ha Isten mondja, ne félj, az – mint isteni szó – nemcsak felhív, parancsol, biztat, hanem létre is hozza, amit mond. Ha Ő mondja, az képes bennem és Benned is föléje kerekedni a félelemnek.

A feltámadást hírül adó angyal ezt mondja az asszonyoknak:
Ti ne féljetek! Ti, akik Istent, Jézust keresitek.
Akik nélküle élnek, azoknak bőven van okuk a félelemre. Nem elsősorban a járványtól, hanem Isten igazságos itéletétől és haragjától. De Ti ne féljetek! Nem önmagában azért, mert keresitek Őt, hanem mert Jézus feltámadt, él.

Ha Krisztust keresed, ne félj, mert Neki adatott minden hatalom mennyben és földön! Kezében tart mindent és mindenkit. Ő uralkodik megkérdőjelezhetetlenül, toronymagasan, megdönthetetlenül.
Ha Őt követed, ne félj, mert szeretete és hatalma elég, hogy végigvigyen az Ő útján, hogy elérd a célt, és hogy Ő elérje veled is a célját!

A „ne félj!” persze nem vakmerőségre, meggondolatlanságra, vagy felelőtlenségre hív. Nem azt mondja, hogy ne légy megfontolt, óvatos, felelősségteljes, hogy ne vigyázz, hanem hogy ne félj.
S mindezeken túl a „ne félj!” azt is jelenti, hogy ne félj szólni, és ne félj cselekedni!

A félelem bénító, Isten az, aki az igében biztat, Ő aktivizál, mert hogy Őmaga is aktív. Ha átélted, hogy az Ő teljes szeretete elűzi a félelmet, akkor ne félj , most különösen ne!
Nézz Krisztusra, s ne félj segíteni, ha tudsz.

Életem ott van Isten tenyerén,
azért nem félek én.
Azért van az, hogy bármi fáj nekem,
mosolyog a szemem.
Száz jajszó között is bízom vakon,
Hitem fel nem adom!
Rámtörhet vadul ezer baj, veszély,
Isten így szól: Ne félj!
Miért és mitől is félhetnék én: az Isten tenyerén?!

LMO

Források:
http://www.evamagazin.hu

2019 Húsvétja a Notre Dame nélkül

https://kecskemet.lutheran.hu/
http://www.emoalapitvany.hu/file/nefelj3w.pdf