Berzsenyi Lénárd, 1848-as honvéd ezredes, kis hiján 14-ik aradi vértanú
(Nemesmagasi, 1805. november 6. – † Nemesmagasi, 1886. szeptember 17.)

A megyei helytörténeti szakirodalom szerint Vas megye – ezen belül is Kemenesalja – több kiváló katonai vezetőt adott az 1848/49-es szabadságharcunknak. Közülük is kiemelkedik Berzsenyi Lénárd huszár ezredes, a nemzeti függetlenségért folytatott küzdelmünk legendás főtisztje. Berzsenyi Lénárdot, a küzdő katonát, az olmützi várbörtön foglyát nemcsak igaz hazafiasága és művészi teljesítményéért tiszteli az utókor, hanem önzetlen emberi magatartásáért is.

I. Élete.
Neve ugyanazon a családi törzsfán található, amelyen Berzsenyi Dánielé, kinek harmadfokon unokatestvére volt.
Berzsenyi Lénárd 1805. december 6-án született a család második gyermekeként. Apja, Berzsenyi Gábor ügyvéd, táblabíró és földbirtokos, anyja Endresz Katalin. Eredetileg Lénárdot – miként bátyját, Miklóst is – jogásznak szánták, s ezért a kor egyik legjobb középiskolájában, a soproni evangélikus líceumban taníttatták.

Itt részt vett a Kis János által alapított Magyar Társaság munkájában, mely nagy hatással volt rá. Ezt bizonyítja, hogy tanulmányait 1823-ban befejezve 129 soros hexameterrel búcsúzott szeretett iskolájától.
Mivel időközben meghalt az édesapja, a 9 gyermek eltartása és nevelése az édesanyjának komoly gondot és megterhelést jelentett. Ez a váratlan esemény arra kényszerítette az ifjút, hogy feladja jogi tanulmányi tervét, s 1825-ben felvétesse magát a 9. sz. huszárezredbe. Húsz éves katonai szolgálat után 1845-ben főhad-
nagy, 1848-ban kapitány.

Az 1848-as magyar polgári forradalom híre a morvaországi Prossnitzben érte. A szabadságharc kirobbanásakor ezredének 56 tisztje közül 12-ed magával hazatért, hogy igaz ügyet szolgáljon. Valószínűleg, hogy róla és társairól mintázta meg Jókai Baradlay Richárdot, Petőfi a Lenkey kapitányt.

A horpácsi csatában tanúsított helytállásáért őrnaggyá, majd később ezredessé léptették elő. Ezredével Körmenden is állomásozott. 1848 őszén Sárváron bukkant fel, ahol Vidos Márton főhadnaggyal szervezte az osztrákok ellen induló huszárezredet.
Az 1849. júniusi vesztes győri csata napján Görgey kinevezte tábornoknak és a II. hadtest parancsnokának, Berzsenyi azonban a gyalogság, valamint a tüzérség vezényletében való járatlanságára és egészségi állapotára hivatkozva elhárította a magas beosztást.
A szabadságharcot a Hunyadi és a Károlyi huszárok élén harcolta végig. Volt Perczel Mór és Pöltenberg Ernő kiváló katonája is.

A világosi fegyverletételkor fogságba esett. Az aradi rögtönítélő katonai bíróság először halálra ítélte, ezt 5 nap múlva Haynau 18 évi várfogságra mérsékelte. Hét évig tartó olmützi fogsága idején rajzban örökítette meg a börtön lakóinak életét, és a szabadságharc hőseit.
Olmützből 1857-ben szabadult.
Előbb Somogy megyében telepedett le, majd 1863-ban visszahúzódott Vas vármegyei családi birtokára, ahol élete végéig gazdálkodott. Jószágát, melyet 1849-ben konfiskáltak s csak az amnesztia után kapott vissza, nővéreinek gyermekeire hagyta.
Nem fogadott el semmiféle támogatást, kölcsönökből tengette életét. A kiegyezés után visszakapta tiszti rangját és Kemenesmagasi örökrészét, nyugdíjat is kapott a hadügyminisztériumtól. Közhivatalt nem vállalt, de alapító és tiszti választmányi tagja volt haláláig a Vas Megyei Honvéd-Egyletnek.

Életének harmadik szakaszát (1864-86) szülőfaluja felvirágoztatásának szentelte. Magasiban gyümölcsfa tenyésztő egyesületet alakított 1864-ben. Ez egyesület 36 tagját is az emlékezet okáért lefestette. Ez egyesületben gazdasági életbe vágó felolvasásokat tartott, melyek örömmel fogadtattak a hallgatók által. így megkedveltetvén az egyszerű földmívesekkel a szellemieket, alapította a községi könyvtárt, mely ma 400 kötettel rendelkezik.

1869-ben Berzsenyi Sándorral együtt jelenvolt Pápán, bátyjának, Miklósnak is a felügyelői székbe való beiktatásán.
Önmaga is az ág. ev. gyülekezetnek több évig felügyelője – a községi faiskolának pedig gondnoka volt.

1886. szeptember 17-én halt meg. A korabeli sajtó a szomorú eseményről, a temetésről így számolt be:
“Nemes-magasi e hó 20-án jelentékeny temetés színhelye volt. A nagy költő rokona Egyházas és nagy berzsenyi Berzsenyi Lénárd, 1848-diki volt honvédhuszár ezredes tétetett örök nyugalomra. Kemenesalja színe java vett részt a gyász szertartás, és a gyászkiséretben. A tűzoltók a szomszéd községekből, a helyiekkel egyesülve egész századot képeztek és a nagy katonát dob és trombita szó mellett kisérték zászlójuk alatt a vég nyugalomra”.

A kemenesmagasi temetőben nyugszik, sírhelyét 2007. március 21-én a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság „A” kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.

Az olmützi várbörtönben készített portrésorozatnak egy részét fogolytársairól a Hadtörténeti Múzeum 2012-ben kiállította, melyből 122 darab a szombathelyi Savaria Múzeum birtokában van.

II. Művei
Irott művei:
• 1823: Búcsú szeretett iskolájától 129-soros hexameterben.
• Naplótöredéke 1848-49-ből.
• Bátyjának, Berzsenyi Miklósnak írt búcsúlevele magyar és német nyelven. Arad vára, október 7. 1849

• Képei:
Az olmützi börtönben készült „… számú Vár Úr lakás Olmützben” (olajkép)
Az olmützi börtönben készült portrék a szabadságharc résztvevőiről (132 db)
Fogolytársai arcvonásait örökítette meg különböző méretben és technikával készült képein. (Ceruzarajzok, víz- és olajfestmények). Zömében honvédtisztek, de voltak közöttük papok, tanítók, újságírók, hadbírók stb.

Mennybemenetel, a csikvándi evangélikus templom régi oltárképe (olaj)

III. Berzsenyi Lénárd alakja az utókor emlékezetében
Életében tisztelet övezte. Egy – halála után 10 évvel készült – kiadvány szerint: „Ritka szép jellemű férfiú volt. Mikor az elnyomatás idején vagyonosabb társai pénzt gyűjtöttek, hogy abból a szabadságharc szűkölködők gyámolítsák, őneki is segélyt ajánlottak föl. Ő azonban azzal, hogy vannak nálánál szükölködőbbek is, – azokat keressék föl – barátainak jóindulatát megköszönte.

Képeinek egy része 1944/45-ben elpusztult, s csak akkor kezdett az utókor Berzsenyi alakjával újból foglalkozni, mikor a celldömölki Berzsenyi ház padlásán, átalakítás közben, 1963-ban egy ládában 38 tőle származó képet, illetve metszetet találtak.
A munkások révén a képek a celldömölki 3. Számú általános iskola tulajdonába kerültek, s Zongor Ferenc és Talabér Géza munkája nyomán elkezdődött egyfajta Berzsenyi Lénárd kultusz, mely 1963. szeptember 17-én iskolanévadóval végződött.
Az engedélyt ehhez Vas megye Tanácsa Végrehajtó Bizottsága – a Művelődési Minisztériummal egyetértésben – megadta. 1986-ban pedig Németh Mihály szobrászművész elkészítette Berzsenyi Lénárd domborművét, melyet az iskola főbejáratának falán helyeztek el.

Azóta a (volt) sági iskolában minden esztendőben megemlékeztek a névadóról (valoszinüleg ma is). Szellemiségét ápolták, vetélkedők, irodalmi műsorok keretében, s mindkét helyen – nemzeti ünnepeken (Celldömölkön és Kemenesmagasiban) – koszorút helyeznek el ma is emléktábláján, illetőleg sírján. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulóján a szombathelyi Savaria Múzeumban március 15-én kiállítást rendeztek, melyen szerepelt – kölcsönadva – a sági iskola feltett kincse is, a 38 portré, köztük a művészé is.

IV. Életműve példamutató
Az iskolák történelemtanárai, elsősorban a tanítási órákon és a honismereti szakköri foglalkozásokon sokoldalúan ma is felhasznáhatnák azt a nevelési lehetőséget, amelyet Berzsenyi Lénárd élete és tevékenysége kínálna számukra „az emberi méltóság és a hazafiúi helytállás szép példájaként”.

Berzsenyi Lénárdról Simon V. Péter történész állitott össze egy könyvet is, Barsi József börtönnaplója alapján – “Utazás ismeretlen állomás felé, 1849-1856  Berzsenyi Lénárd rajzai az olmützi foglyokról” cimmel. Életéröl Simon V. Péter filmet is készitett, melynek nyomára sajnos eddig nem akadtunk.

Berzsenyi Lénárd az olmützi várbörtönben a magyar forradalom és szabadságharc legnagyobb méretű és forrásértékű galériáját alkotta meg.

Összesen 132 fogolytársát (és saját magát) örökítette meg különböző méretű és különböző technikával készült képein; az ismert másolatok száma száz feletti. A kezdetleges rajztudással készült, dilettáns arcképek voltaképpeni becsét nem azok esztétikai értéke, hanem az arcképcsarnok keletkezésének körülményei, a képegyüttes tematikai egysége, mindenekelőtt azonban a képek hátoldalán olvasható jegyzetek adják.

Berzsenyi Lénárdról 1963. szeptember 17-én általános iskolàt neveztek el Alsóságon. Amit az iskolárol tudni kell, cikkünk végén olvashatják..

Berzsenyi Lénárd emlékszoba
2012. március 15-én a község parókiájának felújított termében nyílt meg Berzsenyi Lénárdnak, az 1848/49-es szabadságharc huszárezredesének életútját bemutató emlékszoba.
A kezdeményezés a Székesfehérváron élő vasiaktól indult, melyet felkarolt Sebestyén Zoltán tanár, a Berzsenyi család, és önzetlenül támogatott a kemenesmagasi evangélikus gyülekezet. Az ünnepi alkalomból Szakál Antal festő-tanár Berzsenyi Lénárd portrét és domborművet adományozott a településnek.

Az állandó kiállítás levelekben, dokumentumokban, képekben jeleníti meg az 1805-ben Nemesmagasiban született, kemenesaljai nemes életútját.

A sírhelyet 2012-ben emléktáblával jelölték meg, avatóbeszédet Dr. Kiss László alkotmánybíró mondott. 
A márványtábla állításának költségeit főként Komjáthy György (született 1934. július 20-án Kemenesmagasiban, a Rákóczi Ferenc u. 2. szám alatt) viselte, szülőfaluja iránti ragaszkodástól vezérelve. Kezdeményezése a Székesfehérvári Vasi Baráti Kör támogatásával valósulhatott meg.
Komjáthy György szóbeli közlése

Szomorú utószó:
A Berzsenyi Lénárd Általános Iskola Alsóságon 2007. augusztus 31-én megszűnt. 2007. szeptember 1-je óta a Celldömölki Városi Általános Iskola és Egységes Pedagógiai Szakszolgálat Alsósági Tagiskolája néven működik tovább.
Az iskola régi honlapja itt ma még megtalálható – vajon meddig?
Legalább az iskola nevét meghagyták volna.

De nem csak a Berzsenyi Lénárd Általános Iskola neve tűnt el, ugyanigy járt  a Gáyer Gyula Általános Iskola, az Eötvös Lóránd Általános Iskola Celldömölkön, ezekhez kapcsolódott még a Bercsényi Miklós Általános Iskola Kemenesmihályfa, Dugovics Titusz Általános Iskola Nagysimonyi és a Fekete István Általános Művelődési Központ Kenyeri is.

A Celldömölki Városi Általános Iskola és Egységes Pedagógiai Szakszolgálat iskola összevonás következményeként jött létre. Az 1000 fő feletti létszámával Dunántúl egyik legnagyobb iskolájává nőtte ki magát. Az intézmény jelenleg Celldömölkön és a környékén 13 településen lát el szakfeladatokat: Egyházashetye, Kemeneskápolna, Kemenesmihályfa, Kemenessömjén, Kemenesszentmárton, Kenyeri, Köcsk, Mersevát, Mesteri, Nagysimonyi, Nemeskocs, Pápóc, Tokorcs.Link az új nevü iskolához

A Niklai Általános Iskola is megszűnt Berzsenyi Dániel –  a költőóriás egykori lakhelyéül szolgáló Niklán – 2015 szeptember  elsejével. Nemcsak az iskola maga veszett el, de vele együtt sok-sok szép tradició is, mint például a Niklai Irodalmi Tábor is. A gyerekeket ma busz viszi Pusztakovácsiba.
Többet itt: Megszűnt a tanítás Berzsenyi falujában

Források a cikkhez:
Szakál Antal festménye: Berzsenyi Lénárd huszár ezredes a Miklós huszárok egyenruhájában (visszafiatalitva)
Tungli Gyula Szülőföldünk Kemenesalja
Payr Sándor: Az Egyházasberzsenyi Berzsenyiek
Merklin Tímea: A huszárezredes emlékére. In: Vas Népe, 2012.03.14. 7. p.

Linkek Berzsenyi Lénárdhoz:
Volt egyszer egy múzeum
Berzsenyi Lénárd emlékszoba avatásáról
Honlapunk korábbi irása a Szabadságharc 170-ik évfordulója alkalmából

LMO