Magyar nyelv és irodalom érettségi tételek 2017

Az elégia változatai Berzsenyi Dániel költészetében

Berzsenyi Dániel elégiái
Berzsenyi Dániel (1776 – 1836)

A Vas megyei Hetyén született középbirtokos nemesi családban. Anyja korán meghalt. Apjával nem volt jó a kapcsolata. Sokat betegeskedett, későn kezdett iskolába járni. 13 éves korában a soproni evangélikus líceumba járt, de nem érettségizett le. Nyelveket tanult (német, latin), és sokat foglalkozott az antik római, görög mitológiával, ez nagy hatással volt költészetére. Horatius volt a példaképe, költészetére nagy hatással volt. Életfilozófiája a következő volt: arany középút. Mérsékelt, minden túlzásoktól mentes életmód.

Verseit időmértékes verselésben írta, ugyanakkor a romantika stílusirányzata is jellemző volt kötészetére (ellentétek kiélezése, túlzások, a dicső múltba való visszatérés, erős szentimentalizmus). Ez a két stílusirányzat jellemezte Berzsenyi költészetét. Kazinczyval évekig tartó levelezést folytatott. Kazinczy elismerte a későbbi kötészetét. Visszavonult a birtokára és a gazdálkodásnak élt, elvonulva a külvilágtól, jólétben, de magányban. Megnősült, egy 14 éves lányt vett feleségül (Dukai Takács Zsuzsannát). Szabadidejében, titokban verseket írt. 27 éves korában fedezték fel, mint költőt. Kis János evangélista lelkész elküldte Kazinczynak 77 versét. Ez 1 kötetben jelent meg 1813-ban. Második verseskötete 1816-ban jelent meg, ebben tízzel több vers volt. Pályafutása alatt összesen 137 verset írt

Kettős világban élt, a magányos földesúr és a sikerre vágyó költő világában. Azonban mint költő nem érte el azt, amire kezdetben számított. Kölcsey Ferenc egy művéért élesen bírálta, ennek hatására még jobban visszavonult. Beteg, búskomor ember volt.

Különböző tudományos tanulmányokat írt, a Tudományos Akadémia tagjai közé választotta. 1836-ban halt meg Niklán. Az első igazán időmértékes verseket ő írta.

Berzsenyi verseit nem lehet korszakolni, műfajonként csoportosítjuk őket: legkorábbi időszakában ódákat írt, ezután elégiákat, majd episztolákat. Költészetére jellemző a klasszicizmusból a romantika felé való átmenet.

óda:– az ókorban hosszabb filozófiai költemény — az újkori költészetben fenséges tárgyról magasztos hangnemben írt lírai költemény , ide tartozik a Magyarokhoz I. és II. c. költeménye. elégia: görög eredetű műfaj, eredetileg disztichonban írt hosszabb költemény, lírai és epikai elemekkel. Az újkori költészetben elégikus hangnemű lírai költemény; rezignált (lemondó) lelkiállapot alapja értékveszteség, s az ebből fakadó nosztalgia.  episztola: verses levél, legtöbb esetben nem csak magánközleményt tartalmaz, hanem művészeti, erkölcsi, világnézeti elvek kifejtését is. A Dukai Takács Judithoz is egy episztola, ebben a női egyenjogúságot hirdeti.

Berzsenyi elégiái

Az elégia szomorú, borongós hangulatú gondolati elemekkel átszőtt költemény. Elégikus korszaka 1804-1808. között tartott. A civilizációtól, a szellemi élettől elzárt költő egyre csüggedtebben, egyre kiábrándultabban éli falusi gazda életformáját, egyre gyakrabban szeretne a poétai álomvilágba merülni. Niklára való átköltözése után verseinek hangulata megváltozik, alaptémája a mulandóság lesz, az idő gyors múlása. Verseiből eltűntek a magasra röpítő szenvedélyek, érzelmek, köztük a szerelem is. Biológiai váltás: ifjúkorból érett férfikorba lép, szemléletbeli váltás történik: bölcsesség, élettapasztalat, műfajbeli váltás: ódából elégia. Még csak 36 éves, amikor Kazinczynak ezt írja: „Ma…letettem nyoszolyámat azon szegletben, melyben én haldokolni fogok…”.

Elégiáinak témája a mulandóság. Nem a halálfélelem a meghatározó, hanem az idő múlása, az elveszett lehetőségek siratása. Például a Búcsúzás Kemenes-Aljától (búcsúvers): a szőlőtermő Sömjén elhagyása miatti fájdalomról szól. 

A közelítő tél

Eredeti címe: Az ősz, de Kazinczy javaslatára megváltoztatja. Az új cím hatásosabb: az értéktelítettség, értékpusztulás polifóniája helyett a pusztulás, a mulandóság képzete válik hangsúlyosabbá. Az ősz egy toposz: olyan költői kép, amely valamennyi korban ugyanazt a jelentést hordozza. Az elmúlás tudata hatja át A közelítő tél című elégiáját. Berzsenyi költeménye a magyar költészet egyik kiemelkedő műve. Az antik versforma a görög irodalom jelképe, az emelkedett hangnem klasszicista sajátosság. A versben kifejeződő komor életélmény azonban a következő művészeti irányzatra, a romantikára jellemző. A vers természeti képei is önmagukon túlmutató jelentést hordoznak.

Az első három versszak (pictura) természeti képeiben a tavasz és a nyár az ősszel szembesül. Hangulata szomorú, oka: a természet pusztulása. Képi rétege: látványelemekben (színek), halláselemekben (hangutánzás), szinesztéziában (tapintás-szellő, balzsamos; szaglás-illat), ízlelés érzete (gerezd) gazdag. Akusztikájára a kemény mássalhangzók (r betű), a v alliterálása és a szomorúság (l betű) jellemző. Nyelvtani rétege: a negatív festés módszerét használja- önálló életre kelnek a tagadások. Szerepe: egyszerre idézi meg a nyár értékeit és a télbe forduló ősz értékeinek pusztulását. Ezért érték- és időszembesítő, valamint összegző vers. Sok a befejezett melléknévi igenév, ami az elmúlásra utal (tarlott, kiholt); az igék a pusztulásra figyelmeztetnek (hullanak, hervad). A 4.vsz. az absztrakció (sententia, általánosítás). A mulandóságot egyetemesíti, alapeleme: a metafora-„Szányas idő hirtelen elrepül.” A vers irányt vált: egyetemestől a kicsiny növényig (hasonlat). Az 5-6.vsz. konkretizáció. A mulandóság lehetőségét saját magára vonatkoztatja (m birtokos személyrag és E/1. személyű szavak). A vers egész összefüggéséből megértjük, hogy a tavasz az ifjú kor metaforája, a közelítő tél pedig az elmúlásé. A vers nagy műalkotásokra jellemző tudatossággal építi egymásba a természet látványát és a súlyos gondolati tartalmat, hogy az időnk kimért, az öregedés, az elmúlás tudata fájdalommal tölt el. A vers költői képei (hasonlat, metafora) közül kiemelhetjük a szinesztéziát. Ezzel a képpel egyszerre hat különböző érzékterületre a költő. A harmadik versszak egyik sora ez: „A hegy boltozatin néma homály borong.” Verselése: aszklepiádészi strófa (12 szótagos ereszkedő lejtésű sorok-daktilus, trocheus).

Berzsenyi elégiái az elmúlás szomorú vallomásai; a vágyott harmóniát a költőnek nem sikerült megvalósítania. Ez a tragikus életérzés romantikára vall.

Egyik legszebb elégiája: a Levéltöredék barátnémhoz. A közelítő tél párja a szépségben és a helyzetmegkötő varázsos hangulatában. Létösszegző vers: a költők haláluk előtt írnak ilyet, melyben összegzik, mit értek el életükben. Berzsenyi nem érezte közeledni a halálát, mégis olyan hangulatban volt. A címbeli „töredék” arra utal, hogy a vers valójában episztolaként indult. Elhárított kérdéssel indít: „Ne kérdezd barátném!” Ezzel teremti meg a vershelyzetet. A barátnő fiktív személy, nem volt kivel leveleznie. Az első versszakban elutasítja a kérdést, viszont itt következik a paradoxon, mert a második versszaktól az ötödikig arról ír, hogy mi van vele. Önmagát állítja középpontba. Kiindulópontja, hogy magányos: „Tudod, magam vagyok”. A szüret-esti magány a költő életének reálisan bemutatott helyzetképe. Ősz van. A „cselédi”, vagyis a családja már nyugovóra tértek, a cselédek mulatoznak, csak távoli hangokat hall „És csak alig hallom a vígság lármáit”, de egyébként csend van. Ő pedig egyedül, mint mindig, az öreg diófája alatt tüzet gerjeszt. Betakarózik, lekönyököl és elmélkedik „Leplembe burkolva könyökömre dűlök” , „A képzelet égi álmába merülök”. Az álmodozás számára értékesebb, mint a szüret „szebb lelki világ szent óráit élem”. A negyedik versszakban egy epikus sorral indít: „Az őszibogárnak búsongó hangjai”. Hangja pici, finom, alig hallható, visszaemlékszik az élet örömeire. Ötödik versszak első mondata összegző sor: „Életem képe ez.” Átértelmezi az egész költészetet, a saját életét foglalja össze. Így lesz a magányos szüreti este élete estéje, az öregedés jelképe. „Már elestvéledtem”: megöregedett, eltűnt a vidámság, a jókedv az életéből. Két dolog fontos: a szerelem „A szelíd szerelem hamvadó szikrája”, és a szomorú nótája, vagyis a művészet „S bús melancholiám szomorú nótája.” Minden eltűnik, az ember magányos és szomorú lesz! Ebben a versben nincsenek antik utalások, sem költői túlzások. Az összes versszak négy soros, kivéve az utolsót, ami öt, ezzel is azt akarja kifejezni, hogy annyira magányos, hogy szomorúságát nem tudja négy sorban kifejezni.

Forrás: Érettségi tétel: Berzsenyi elégiái

Berzsenyi Dániel: Levéltöredék barátnőmhöz

Berzsenyi Dániel: A közelítő tél