A 2018-as esztendőben ünnepeljük az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 170. évfordulóját

 

 

 

 

 

 

 

Berzsenyi Lénárd huszár ezredes

 

“Nagyapáink és apáink, 
Míg egy század elhaladt, 
Nem tevének annyit, mint mink 
Huszonnégy óra alatt.”  Petőfi Sándor: 18-ik Március, 1848

A 2018-as esztendőben ünnepeljük az 1848-49-es forradalom és  szabadságharc 170. évfordulóját -ebből az alkalombol emlékezzünk családunk hőseire, idén a majdnem 14-ik Aradi vértanúra, Berzsenyi Lénárdra.

Szeretnénk idén megvalósitani a Berzsenyi Év 2016 végül elmaradt programját, az olmützi képek kiállitását.

Berzsenyi Lénárd a szabadságharc egyik kevéssé ismert vezetője, aki honvéd huszártisztként állt át a forradalom oldalára. Berzsenyi százada (a Gosztonyi-századdal, ill. a Sándor-huszárezred Grazból hazaszökött közvitézeivel, valamint az Ernő-gyalogezred századával) alkotta azoknak a népfelkelés által támogatott nemzetőrcsapatoknak a magvát, amelyek sikeresen vették fel a harcot Jellasics seregével.

Berzsenyi Lénárd a Görgeinek alárendelt 1. hadsereg VII. hadtestének kötelékében a lovassági hadosztály élén harcolta végig az önvédelmi háború utolsó hónapjait.
Görgei budai főhadiszállásán kelt hadseregparancsa 1849. június 26-án a II. hadtest parancsnokává nevezte ki, s ezzel mintegy a tábornoki rangot is kilátásba helyezte számára, amit betegségére hivatkozva visszautasított.

Az olmützi várbörtönben a magyar forradalom és szabadságharc legnagyobb méretű és forrásértékű galériáját alkotta meg.

Összesen 132 fogolytársát (és saját magát) örökítette meg különböző méretű és különböző technikával készült képein; az ismert másolatok száma több száz. A kezdetleges rajztudással készült, dilettáns arcképek voltaképpeni becsét nem azok esztétikai értéke, hanem az arcképcsarnok keletkezésének körülményei, a képegyüttes tematikai egysége, mindenekelőtt azonban a képek hátoldalán olvasható jegyzetek adják. Berzsenyi csupán szignóval és dátummal látta el képeit, majd felkérte modelljeit, hogy a hátlapra vezessék rá véleményüket az ábrázolás hitelességéről, s röviden foglalják össze életpályájukat, különös tekintettel az 1848–1849-es tevékenységükre, elítéltetésük okaira. A nemegyszer személyes hangvételű autográf életrajzokból a forradalom és önvédelmi háború társadalmi bázisának, politikai és katonai vezetésének kontúrjai bontakoznak ki, lényeges adatokkal egészülnek ki ismereteink, több személy esetében pedig kizárólagos forrás birtokába jutunk a képek felhasználásával.

Sorozatot inditunk életének állomásairol, mellyel szeretnénk az általános érdeklödést felkenteni iránta és a szabadságharc vele kapcsolatos eseményeire.

Kelt, 2018 március 15-én

LMO