180 éve halt meg és ma is aktuális

Nikla_2016_összes_koszorú

Február 27-én emlékeztünk meg Berzsenyi Dániel halálának 180. évfordulójáról a niklai temetőben.
A megemlékezésen minden olyan közösség képviseltette magát, amelynek tagjai kötődnek a legnagyobb magyar ódaköltő munkásságához. Jelen voltak résztvevők Egyházashetyéről, Nikláról, a Berzsenyi nevét viselő iskolából, a Berzsenyi Társaságtól, a Bölcsőd és Sírod Egyesülettől és természetesen a Berzsenyi családtól is. A megemlékezők a Himnusz eléneklésével kezdték meg az ünnepélyt. A Himnusz után Dénes Gábor idézett föl több korabeli visszaemlékezést, melyek a Niklán Dani uraságként hívott költő halálának körülményeit írták le. Ezekből az idézetekből nyilvánvalóvá vált, hogy Berzsenyi Dániel nem készületlenül állt Ura és Teremtője elé 180 évvel ezelőtt.
A rövid beszédet Nagy Kitti, gimnáziumi diák szavalata követte, aki „Az ifjúság” című verset mondta el. Ez után hallhattuk az egyházashetyei SOZZVA énekegyüttes műsorát.
Ezt követően báró Ungár Gaszton mutatta be, hogy Berzsenyi levelezése, mit mutat abból a szellemi és lelki adományból, melyet Berzsenyi Dániel hagyott ránk. Fontosnak tartotta érzékeltetni, hogy a XIX. században élt poéta gondolatai mennyire összhangban vannak az akár 1500 évvel azelőtti keresztény szerzők, akár a XX. századi konvertiták bölcsességeivel.
Hogy az időutazás teljes legyen, báró Ungár Gaszton után Berzsenyi Dániel „XVIII. század” című költeményét Pántics Luca gimnazista diák mondta el.
Ezt követően ismét a SOZZVA együttes énekelt, majd a Marcali Gimnázium öregdiákja, Kozma Krisztián adta elő Berzsenyi Dániel „Halál” című versét.
A megemlékezést a koszorúzások tették teljessé.

A koszorúzást követően a jelenlevők elénekelték a Szózatot.
Ha ez a beszámoló levél lenne, akkor itt egy utóirat következne. Ez az utóirat magyarázná a címet. Valami olyasmit írnék, hogy az egész emelkedett hangulatot egy 180 éve halott nagyság hozta létre, s így, bár Berzsenyi Dániel már rég nem a földön él, még mindig képes arra, hogy hasson honfitársaira. Nem ezzel zárom azonban írásom. Egyetlen mondattal zárom, mely inkább kiegészíti, mint magyarázza a címet. Lehet, hogy lesz, aki közhelynek találja, lehet, hogy lesz, aki megérti, miért ilyen egyszerűen fejezem ki magam. Egy ünnephez nem tömegek megmozgatása, hanem néhány jó ember jelenléte és igyekezete szükséges.

báró_úr_Nikla_2016

Nikla_2016